A ferences minoriták valamikor a 13. század végén, vagy a 14. század első éveiben érkeztek Lőcsére. Az első, a városban működő kolostorukról 1309-ből van adatunk. A reformáció idején, 1544-45-ben a ferenceseknek, mint minden katolikus intézménynek, távozniuk kellett a városból. Időközben azonban a Lengyel-kapu mellett álló, egykori minorita kolostor és templom a jezsuiták kezébe került. Így az ellenreformáció idején, mikor a ferencesek visszatérhettek Lőcsére, a Kassai-kapu mellett álló Szent Lélek templomot és ispotályt kapták meg. Az e helyen évszázadok óta álló, gótikus stílusú templom 1747-ben egy tűzvész során elpusztult.
A mai, utcafronton, zárt sorú beépítésben álló, kései barokk stílusú, közel észak-déli tengelyű, egyhajós, nyeregtetős, egyenes szentélyzáródású templom 1748-51. között épült fel. Északi, utcára néző, oromzatos homlokzatát pilaszterek és párkányok osztják. Aszimmetrikusan elhelyezett tornya a homlokzatba simulva, annak nyugati sarkába húzva emelkedik. A homlokzaton látható falfestmény a hit, remény és szeretet szimbolumait jeleníti meg.
Igen gazdag a templom egyöntetű barokk belső berendezése. A boltozott templomtér falait O. I. Trtina lőcsei festőművész freskói borítják. A főoltár képe Czauczik József neves lőcsei portréfestő műve, a Szentlélek kitöltését ábrázolja. A kórustól balra lévő Fájdalmas Anya oltár képét 1868-ban T. Böhm lőcsei mester festette. A többi festmény ismeretlen mesterek műve. A tölgyfapadok domborművei bibliai eseményeket ábrázolnak.
1950. április 13-án éjjel a csehszlovák kommunista hatóságok betörtek a kolostorba, a szerzeteseket internálták, a kolostor épületét pedig államosították. Az egészen a rendszerváltásig kettéosztva, világi célokat használt. A szerzetesek csak 1993-ban térhettek vissza elrabolt épületükbe. A templom ma alapos felújítás után, eredeti szépségében látogatható.