A forradalmi honvéd hadsereg Komáromból Görgey Artúr vezetésével a Felvidéken keresztül kelet felé törő erői 1849. január végén értek el Igló és Lőcse közelébe. A továbbhaladásukhoz egyetlen lehetőségként át kellett törniük a Branyiszkói-hágón. A Guyon Richárd ezredes által vezetett honvéd sereg – soraiban számos, nem rég toborzott, Zólyom megyei szlovák önkéntessel – 1849. február 5-én elfoglalta a császári katonaság által sokszorosan megerősített hágót. A hatalmas győzelem jóvoltából Görgey honvéd serege kijutott a Hernád-, majd a Tisza völgyébe, csatlakozni tudott a magyar főerőkhöz és részt vehetett a fényes magyar győzelmeket hozó Tavaszi hadjáratban.
A csatában elesett szlovák és magyar honvédek sírjaira ill. több közeli településen is emlékműveket emeltek. Ezeket kevés kivételtől eltekintve a magyar részről vesztes 1. világháború után itt berendezkedett csehszlovák nacionalista hatalom megrongálta, vagy teljesen meg is semmisítette. E szomorú sorba tartozik a lőcsei honvéd emlékmű is.
Az eredeti emlékművet, Faragó József lőcsei szobrászművész alkotását, 1873. május 21-én adták át, ünnepélyes keretek között. A lőcsei fő tér, a Ring északi szélén, a vármegyeháza előtt emelt szobor hasáb alakú, párkányzatokkal díszített talapzaton állt. Magát a szobrot vasból öntötték és ágyúbronzzal borították be. Az alkotás egy életnagyságúnál némileg nagyobb honvéd egyenruhás férfit ábrázolt. A zsinóros atillás, köpenyes alak jobbjában szablyát, míg baljában hosszú nyelű, lobogó magyar zászlót tartott.
A szobrot a városba bevonuló és berendezkedő csehek minden módon igyekeztek eltávolítani. Először csak bedeszkázták. Bár a helyi lakosság két alkalommal is megakadályozta elpusztítását, 1919. augusztus 11-12. éjjelén a cseh erők mégis ledöntötték a szobrot talapzatáról. Az alkotás további sorsa ismeretlen.
A kő talapzat sajátos módon eredeti helyén maradhatott. A két világháború között egy kőből faragott, nagy méretű kehely állt rajta – állítólag a cseh husziták egyik irányzatának, a “kelyheseknek” emléket állítva.

Végül az így “megüresedett” kő talapzatra 1949-ben aztán felállították František Gibala Ľudovít Štúr szlovák politikust ábrázoló, életnagyságnál nagyobb kőszobrát. E témaválasztásnak külön érdekessége, hogy a magyarellenességéről híres, az országgyűlésben is képviselő Štúr 1848-49-ben épp az eddig itt szoborral megtisztelt honvédekkel ellenkező oldalon harcolt: tevékenyen részt vett a magyar kormány ellen fegyveres felkelést indító szlovák önkéntes légió megszervezésében…
Az ekkor “fölöslegessé vált” kehely a téren maradhatott, mint kő virágtartó. Ma a helyszínen semmi sem utal arra, hogy a Štúr lába alatti talapzat bő 70 évvel idősebb a rajta álló alkotásnál…