Kupetz Lykurg született Lőcsén 1822. deczember 1-jén. Szülővárosának iskoláit látogatta és 1830-ban egy évre Pelsőczre ment Gömörmegyében a magyar nyelv elsajátítása végett és éppen atyja temetése napján tért vissza, úgy hogy még sírjához elkísérhette. Az 1836- 37-iki tanévben Miskolczon végezte a secundát, onnan ismét visszajött Lőcsére és 1843-ban főtisztelendő Jozeffy Pál superintendens előtt letette a candidatusi vizsgálatot, még ugyanaz évben nevelő lett Podmaniczky Mihály báró házában Varsányban, Pest megyében. 1847-ben húsvétkor Hallébe ment, ahol philosophiát és theologiát hallgatott. 1850 október havában megkezdte működését a lőcsei lyceumban, a melynek 1854-ben rectora lett. 1860-ban helyettes, 1865-ben rendes tanár lett az ev. állami gymnasiumban, 1870-ben a magy. kir. állami főreáliskolánál, melynek 1874-ben igazgatója lett.
… Kupetz Lykurg 1891 január 24-én halt meg. 14 éven át ritka ügybuzgalommal és teljes odaadással vezette a gondjaira bízott iskolát, és azt finom modora, helyes tapintata és nagy műveltsége segítségével a mostoha helyi viszonyok és kedvezőtlen szellemi áramlatok daczára virágzásra hozta. Ez időben a reáliskola nagy és lényeges változásokon ment keresztül úgy belső, mint külső szervezetében. A hatosztályú iskolából nyolcz osztályú lett; az érettségi vizsgálat itt is behozatott, a franczia nyelv kötelező tantárgy lett, és avval együtt a túlnyomóan realistikus és első sorban gyakorlati irány teljesen megváltozott; a modern nyelveken és filozófiai ismereteken alapuló magasabb általános műveltség volt az új czél, mely felé az átalakított reáliskolának, mint a gymnasium versenytársának kellett haladnia. Mindenki, aki ismeri az iskoláknak beléletét, tudni fogja, milyen nagy feladatokat róttak ez uj viszonyok az intézet igazgatójára, melyeknek nehézsége nem is annyira az árként növekvő irodai munkában, mint inkább a megszaporodott testület összehangolásában, az egyéni ambitiónak és a közszellemnek, a szakszerű elszigetelés és a szellemi kölcsönhatás tapintatos kiegyenlítésében rejlett. És Kupetz ezen feladatnak magaslatán állott. Minden hiúság és uralkodás vágytól mentes, szelíd és jóakaró egyénisége, mindig a közjóra irányuló nemes ambitiója, sokoldalú és alapos tudományos műveltsége és széles, semmiféle előítélet vagy elfogultság által nem korlátolt látóköre őt arra kiválóan képesítették és a lőcsei főreáliskola tanártestülete mindenkor őszinte elismeréssel és szíves ragaszkodással csoportosúlt igazgatója körűl, ki a szó szoros értelmében az intézet lelke volt. Ha az intézet érdekében kifejtett áldásos működését a maga teljességében méltányolni akarjuk, egy igen fontos körülményt nem hagyhatunk figyelmen kívül. A reáliskola éppen a jelzett szervezeti váltságok következtében nem volt népszerű sehol az országban, mert a jogok nem álltak arányban az uj terhekkel és daczára a 8 évre emelt tanfolyamnak és a felcsigázott követelményeknek a képesítési kör nem tágúlt. Ilyen körülmények között a reáliskolák országszerte elnéptelenedtek. Ha mégis a lőcsei főreáliskola még akkor is a népesebbek közé tartozott és évről-évre gyarapodott az első sorban szintén az igazgató kiváló személyiségének tulajdonítható, ki a város és vidék culturalis és szellemi élet minden ágaiban tevékeny részt vett és oly osztatlan és őszinte közbecsülésben részesült, hogy ennek jótékony hatását a vezetése alatt álló intézet is érezte. 1887-ben a jól kiérdemelt nyugalomba vonult. De ez a nyugalom ő nála nem volt tétlenség. Még azután is folytonos érintkezésben maradt az intézettel és meleg érdeklődéssel kisérte annak további fejlődését. Egy hosszú és folytonos tevékenységben töltött élet tapasztalásainak gazdag tárháza nyitva állott mindenkor a fiatalabb kartársaknak és sokan érezték atyai barátságának jótékony melegét tanácsban és tettben. Azért élni fog közöttünk emlékezete és áldva lesz örökké!