Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye, a Felvidéki Magyar Értéktár kezelője
2021. november 29.

Dianiska András evangélikus lelkész sírja

Dianiska András evangélikus lelkész sírja

Dianiska András, ágostai hitvallású evangélikus lelkész, szül. 1840. aug. 9. Batiszfalván Szepesmegyében, hol atyja Dianiska Dániel s nagyatyja Scultéty András, lelkészek voltak (1809–1863.); a gymnasiumot Lőcsén, Rozsnyón és Késmárkon, a theologiát Eperjesen végezte, hol az utolsó évben a gymnasium alsó osztályában mint helyettes a latin, német és tót nyelvet tanította. Theologiai, bölcseleti s nyelvészeti tanulmányait 1862–64-ben Rostockban, Erlangenben és Bécsben folytatta. Lipcsében, Berlinben is tartózkodott és utazásokat tett, melyeken különösen a belmissiói és diakonissai jótékony intézeteket tanulmányozta. Édes atyja halála után 1863-ban batiszfalvi lelkésznek választatott meg; azonban még két évig maradt külföldön, itthon pedig lelkészhelyettest tartott. Miután a papi vizsgát Rozsnyón letette, 1864. júl. 1. felszentelték és Batiszfalván mint lelkész és körlelkész 1879-ig működött és a tanügygyel foglalkozott; a magyar nyelv tanítását dekanatusának összes iskoláiba behozta. Hitrokoni segélyekkel Stólán templomot és iskolát építtetett, a népiskolákat hazafiui szellemben és a törvény szerint újjá szervezte. A németországi Gusztáv-Adolf egyleti közgyűlésein és főegyleti évi közgyűlésein az evangélikus gyámintézet és a tiszai egyházkerület sat. képviseletében tizszer vett részt (közgyűlés 1865. Drezda, 1871. Stettin, 1876. Erfurt, 1880. Karlsruhe, 1889. Danzig, évi gyűlés 1876. Bielitz, 1877. Urach, 1878. Teschen, 1879. Krailsheim, 1891. Dobeln városokban) és a hazai egyházközségek, tanintézetek, özvegyek és árvák részére mindig tetemes segélyt eszközölt ki. Czékus superintendenst püspöki egyházlátogatási körútjában kerületi jegyzői minőségben többször kisérte. 1879-től mint lelkész és a magyar nyelv egyetemi tanára Zágrábban működött; ő volt az első evang. lelkész, ki Horvátországban az Isten igéjét a többi nyelvek mellett magyarul is hirdette; ő eszközölte ki, hogy Horvátország első protestáns iskolája, paplaka s temploma felépült. A magyar nyelv tanítása körül szerzett érdemeiért gróf Szapáry Gyula minisztertől 1881. aug. 4. kelt leiratban dicsérő elismerést nyert. 1882-ben Lőcsére helyezték át lelkésznek és középiskolai vallástanárnak; azóta ott működik és 1888 óta egyúttal a magyarhoni evang. egyház gyámintézetének tiszakerületi elnöke.

Az Evangélikus Őrálló, hetilap 1906. január 5-én megjelent száma emígyen számolt be Dianiska András elhunytáról: ” Dianiska András meghalt. Lapunk zártakor vert föl a megdöbbentő hír, hogy nagy papjaink egyik legkiválóbbja, Dianiska András, lőcsei lelkész, január 2-án jobb hazába költözött tőlünk. Súlyos betegség után megváltás számba ment rá nézve a halál, de nehéz megnyugodni e tudatban annak, a ki szerette, tisztelte, a rokonság vagy barátság révén magáénak tarthatta. Épen egy esztendeje temette el testvérét, Albertet, a kisszebeni lelkészt. Gyorsan követi őt az enyészet ölébe. 66 éves fővel, 42 éves hű pásztorkodás után hanyatlik sírba. A test nem bírta már a munkát, de a lélek még fenn szárnyalt, alkotások ösztöne lakott benne. Hasonlított ahhoz a serény földmíveshez, a ki nem bírja nézni a parlag földet s a hol csak elfér ekéje, szánt, vet, hogy egy talpaalja föld vetetlen-aratatlan ne maradjon. Dianiskának Lőcse volt utolsó műhelye, egész sor intézmény hirdeti papi munkáját, fáradhatatlan kezeit, lebilincselő jellemét. Azonban egész egyházunk érzi a veszteséget. Utolsó esperese volt a feloszlott VI. szabad kir. városi esperességnek, hosszú időn át elnöke a tiszakerületi gyámintézetnek s állandó erős kapocs gyámintézetünk meg a Gusztáv Adolf-egylet között; birája az egyetemes törvényszéknek. Egyéni kiválóságai útat törtek nagy szerénysége dacára a társadalmi életben is. Lőcsének egyik vezéralakja, a ki nagy műveltségével, szerető szívével meghódított mindenkit, a ki környezetébe jutott, íme, a tekintélyhez, erkölcsi hatalomhoz nem kell előkelő születés, nem kell pénzgarmada, nem kell törtetés, — csak hű kötelességteljesítés, becsületes jellem.
Az idő rövid ahhoz, hogy élete útját részletesen megírjuk. Vajha maradtak volna e termékeny léleknek emlékiratai. Mennyi tanulság, az élettapasztalatok mekkora gazdagsága tárulna ott szemeink elé! Bár rendesen a nagy munkásoknak, a tettek embereinek ritkán jut idejök arra, hogy gondolataikat, elmélkedésöket lejegyezzék, bármily szép írói tehetség s nagy tudás legyen birtokukban, bármily nagy szellemi kár származzék némaságukból. Dianiskának azonban más eszközei voltak a halhatatlanságra: alkotásai, a lőcsei kórház, árvaház stb., a melyek túlélik azt a nemzedéket is, mely meleg lelkének sugarait érezte.
Béke hamvaira! Áldás emlékére!”

Egyházi, theologiai s tanügyi czikkei s beszédei a következő lapokban, folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg: Priatel školy a literatory (Budapest 1860–61.), Zeitschrift für Mission (Erlangen 1863–64.), Dr. Delitsch Saat und Hoffnung cz. folyóirata (1864–65. Die Juden in Ungarn), Népiskolai Olvasókönyvek (Békés-Csaba 1869–81. elbeszélések és valláserkölcsi versek), Gustav Adolfs Bote (Darmstadt 1871. 1880.), a Gustáv-Adolf-egyletek központi értesítőiben (Lipcse, 1871. 1876. 1880. Stuttgart 1877. 1879.), Gustav Adolfs Blätter. (Stuttgart 1877–81. Der Protestantismus in Kroatien und Slavonien, Die evangelische Gemeinde Agram, 1891. Die magna charta der ungarischen Protestanten sat.), Prot. Egyh. és Isk. lap (1877.), Evang. Egyház és Iskola (Pozsony, 1886.), Evangelische Glocken (Pozsony, 1890. Eine Gustav-Adolfs Reise, 1891. Die Gustav-Adolf Vereine und ihre Versammlungen). Czikkeit több magyar, németországi és svájczi lap átvette.

Munkái:
1. Gyámintézeti beszéd. Bpest, 1878. (Tót nyelven.)
2. Gastpredigt Agram, 1878.
3. Abschiedspredigt. U. ott, 1882.
4. Jahresbericht der evang. Gemeinde Agram 1879. 1880–81.
5. Antrittspredigt am 16. Juli 1882. Leutschau, 1882.
6. Néhai Okolicsányi-Zsedényi Kálmán emléke. U. ott, 1882.
7. Zur Erinnerung an die Lutherfeier in Leutschau 1883.
8. Die Arbeit des Gustav Adolf Vereins und die Thätigkeit der Frauen auf diesem Gebiete. Késmárk, 1884.
Több egyházi s alkalmi éneke, verse van magyar és német nyelven. Lőcsén, 1883–92.
A lőcsei ev. egyházról évi jelentések 1882–91-re németül.
Jelentések magyarhoni ev. egyházi gyámintézetek 1888–91. évi közgyűléseiről németül.
Kéziratban: A lőcsei ág. ev. egyház és lyceumának története németül és magyarul.

Kategóriatemetők, sírkövek, sírhelyek
TelepülésLőcse [Levoča]
Besoroláshelyi
Létezéslétező
Állapot
GPS49.022621, 20.592108
Pontos helyszín, címevangélikus műemléktemető
Készítés időpontja1907 körül
Készíttető nevea lőcsei ágostai hitvallású evangélikus egyházközség tagjai
LétrehozóGerenday A. és fia / Budapest.
Készítés céljának ismert okakegyeletadás, emlékezetmegőrzés
FeliratDianiska András / született 1840. augusztus 9-én. / meghalt 1906. január 2-án. / "Örök emlékezetben lészen az igaz." / CXII-ik zsoltár 6. vers. / A lőcsei ág. h. ev. egyházközség tagjai / hálás kegyeletük jeléül / szeretett lelki pásztoruknak.
Gondozását felügyeliismeretlen
Forrásinformációkhttps://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-irok-elete-es-munkai-szinnyei-jozsef-7891B/d-8025B/dianiska-andras-810ED/ *** Evangélikus Őrálló, Egyházi és társadalmi hetilap, Budapest, 1906. január 5., II. évfolyam, 1. szám, 6. oldal - (https://library.hungaricana.hu/hu/view/EvangOrallo_1906/?query=F&pg=6&layout=s)
Rövid URL
ID32564
Módosítás dátuma2020. november 2.
locse-dianiska-andras-sirja (2)
locse-dianiska-andras-sirja (3)
locse-dianiska-andras-sirja (4)
locse-dianiska-andras-sirja (5)

Hibát talált?

Üzenőfal