Dr. Vas Antal tanár, irodalmár, muzeológus és helytörténész neve nem szerepel sem a Magyar Életrajzi Lexikon 1969-es kötetében, sem a szlovákiai magyar lexikonokban. A Szlovák Biográfiai Szótárban (SBS VI., 1994. 240. l.) és Szinnyei lexikonában (1914. 954. l.) viszont jegyzik őt. A Selmeci Királyi Katolikus Főgimnázium egykori pedagógusa 1851. május 1-jén született Baján. A gimnáziumot is itt kezdte, és Pécsett folytatta. Az utóbbi helyen harmadfél évig teológiát hallgatott, majd Pesten három évig bölcseletet tanult. Bölcseletből, latinból és görögből szerzett középiskolai tanári képesítést. 1876-ban lépett a tanári pályára, kezdetben Selmecbányán tanított. 1882-tõl Zsolnán tanár, 1890-ben Zomborba került, ahol a kereskedelmi iskolában a német nyelvet is tanította. Ez idő tájt változtatta Eiselt családi nevét Vasra. 1900-tól a bártfai magyar királyi állami gimnázium igazgatója. 1907-ig töltötte be ezt a tisztséget. Közben filozófiával, pedagógiával és nyelvtudománnyal foglalkozott, de érdekelte őt a muzeológia is. Egyik alapítója, 1907-től pedig első igazgatója volt a Sárosi Múzeumnak. Divald Károly irányításával már régebbtől részt vett Sáros megye múzeumi tárgyainak gyűjtésében. 1900-ban Bártfán önálló kiadványként jelentette meg a város és környéke nevezetességeiről szóló honismereti munkáját az alábbi címmel: Bártfán és környékén található mű- és történeti emlék és egyéb nevezetességek. Elkészítette a Sárosi Múzeum kiállításainak katalógusát is, amely szintén megjelent önálló kiadványként Vezető a Sáros megyei múzeum oklevélkiállításához Bártfán címmel (Bártfa, 1907). Tagja volt a bártfai Széchenyi Irodalmi Körnek is. (SBS VI., 1994. 240. l.)
Több cikket publikált a szaklapokban s az egyes gimnáziumok évkönyveiben (Az akaratról és annak szabadságáról. 1881; Az ismeretek eredetére vonatkozó források eredetéről és megbírálásáról; Euripides vallási és bölcseleti nézeteiről; A nyelvtanítás reformjáról stb.) Az Aesopus és aesopusi mesék című dolgozata Eiselt névvel jelent meg a selmeci gimnázium évkönyvében 1882-ben. (Szinnyei J., 1914. 953. l.)
A Szlovák Biográfiai Lexikon szerint Vas Antal 1913 után halt meg (a sírkő tanúsága szerint 1938-ban). Pontos halálozási dátumát egyelőre nem sikerült kiderítenünk, mint ahogyan azt sem tudjuk, hogyan és miért került Bártfáról újra Selmecbányára. A katolikus gimnázium 1916-ban kiadott Értesítőjében ugyanis az iskola tanárai közt szerepel; ezt írják róla: „Dr. Vas Antal, vil. m. kir. áll. gimn. nyugalmazott igazgatója, a hadiszolgálatban lévő tanerők helyettesítésére önként és díjtalanul vállalkozott tanár. A főgimnáziumi Segélyző Egyesület választmányi és igazgatósági, a Kath. és az Orsz. Középiskolai Tanáregyesület, Selmecz- és Bélabánya törvényhatóságának és a róm. kath. elemi iskolaszéknek választott tagja tanította a IV. osztályban a magyar nyelvet, a III. osztályban a történelmet, heti 7 órában. Tanít 39 év óta.” (Dr. Rauchbauer J., 1916. 21. l.)
Földi maradványai az Úritemetőben nyugszanak. Családja síremléke láthatóan már huzamosabb ideje a földön hever.