A neves erdészeti és vadászati szakíró, kiváló akadémiai tanár, Szécsi Zsigmond (1881-ben változtatta Nikel családi nevét Szécsire) csaknem egész élete a Felvidékhez kötődött. 1841. október 6-án született Kisgaramon. Besztercebányán végezte gimnáziumi tanulmányait, s a selmecbányai erdészeti akadémia hallgatója volt. 1867-ben lett selmecbányai főiskolai tanársegéd az erdészeti tanszéken. Miután ez több részre oszlott, az erdőhasználattani tanszéket vezette 1895-ig. Neve összekapcsolódott a magyar nyelvű oktatás kezdeteivel s a szakirodalom kibontakozásával. Pauer János írja, hogy ez idő tájt, „az akadémia megmagyarosítása idején” a tanároknak „nagy fáradságot adott, sok küzdelmet okozott a szakkifejezések megmagyarosítása”. (Pauer J., 1896. 361. l.) Szécsi is sokat fáradozott e téren. Tagja volt az akadémia első magyar nyelvű tanári karának, s „különösen nagy feladat hárult rá a magyar nyelvű, a kor európai színvonalán álló szakirodalom megteremtésében is”. (Dr. Oroszi S., 1989.319. l.)
Irodalmi munkásságának kiemelkedő alkotását, Az erdőhasználattan kézikönyvét 1884-ben adta ki Budapesten az Országos Erdészeti Egyesület. Vaskos kötetében a téma valamenynyi területét érinti. Alaposan bemutatja például a fakitermelés és fafeldolgozás szerszámait, eszközeit. A faanyag vízen való szállítását tárgyaló rész „olyan alapos ma is, amelyből a kor tutajformái, szokásos vízi berendezései megismerhetők”. (Dr. Oroszi S., 1989. 320. l.) Szécsi akadémiai tanárként kifejtett szakirányú tevékenysége sokoldalú volt. Előadta hallgatóinak az erdőhasználattant s az általános mezőgazdaságtant; foglalkozott köz-, víz- és útépítéstannal. Az ő kezdeményezésére vezették be az akadémiai tantárgyak közé a mesterséges haltenyésztés és a vadászati-fegyvertani előadásokat is. Ezenkívül egyéb érdemei is voltak. Az akadémia tanszéke számára hatalmas mennyiségű szemléltetőanyagot gyűjtött. Amint Pauer János említi: a gyűjtemények öszszeállítása rendkívül sok munkát, nagy körültekintést igényelt, fáradhatatlan utánjárást kívánt, de „szerencsére Szécsinek szívósságát az új és új nehézségek inkább fokozták, ereje soha ki nem fáradt, kitartása el nem lanyhult, s ha valamit hivatása körében hasznos újításnak vélt, vagy ha gyűjteményeinek gyarapítása volt szóban, minden eszközt felhasznált a siker elérésére”. (Pauer J., 1896. 362. l.) Szemléltetőeszközeit az 1885. évi budapesti kiállításon is bemutatta. Az erdészeti anyag összegyűjtésében szerzett érdemeiért a Ferenc József-rend lovagkeresztjét is megkapta. A kiállítás alkalmából Selmecen megjelentette A Selmeczi Magy. Kir. Erdészeti Akadémia Értesítőjét. Az 1871-től tanszékvezetőként dolgozó Szécsi az akadémia építkezései körül is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Ő készítette a legtöbb tervet, melyeket valóra is váltottak. (Vadas J., 1896. 357. l.) Szécsi nagy kedvelője volt a vadászatnak és a céllövészetnek is. Amint ennek kapcsán írták egy helyütt: „Sok ifjú erdészben az ő lelkesedése s a vadászat és czéllövészet nemes sportjáról tartott előadásai keltették fel a vadászszenvedélyt.” (Vadas J., 1896. 358. l.) 1892-ben Budapesten megjelent A vadászati ismeretek kézikönyvének második kötete. Ez a hazai vadak természetrajzáról szól: „Az egyes állatok morfológiai leírásán kívül foglalkozott azok életmódjával, életkörülményeivel, majd vadászati szempontból is értékelte őket.” (Oroszi S., 1989. 320. l.) Szécsi közel három évtizeden át oktatta diákjait az akadémián. Sokoldalú ember volt, széles körű tevékenységet fejtett ki. Publikált, szervezett, építkezett, segédeszközöket készített, vadászott, szakköröket alapított stb. Tanítványai szerették őt, hisz minden idegszálával értük dolgozott. Selmecbányán halt meg 1895. október 8-án. Megérdemli, hogy fejet hajtsunk szelleme és emléke elõtt. Hisz hazája s a nemzet napszámosa volt.
Munkái:
– Az emberi trágya a mezőgazdaságban. Pályanyertes munka 1881. (Fekete Lajossal).
– Az erdőhasználattan kézikönyve. 100 aranynyal jutalmazott munka. 508 fametszettel. Bpest, 1884. (2. átdolg. kiadás. Selmeczbánya, 1899.).
– A hazai vadak természetrajza. Bpest, 1892. (A vadászati ismeretek Kézikönyve II.).