A késő gót stílusú Szent Katalin-templom Selmecbánya egyik legszebb középkori emléke. Azzal is kiemelkedik az egyházi intézmények közül, hogy egy építési ciklusban épült 1488–1500 között, s hogy napjainkig változatlan formában megmaradt.

A templom főhajója és a szentély egy téregységet alkot, az összeköttetést az egységes hálós csillagboltozat is megerősíti. A hajó fala nyitott a támpillérek között a három-három oldalkápolnába, melyek hálós bordás boltozata különböző variációkat mutat.

A déli oldal portáléja baldachinos megoldású. A templom tengelyében lévő, a Szentháromság térre néző portálé rendkívül tagolt: belső része szemöldökgyámos kapu, konzolszobrai Spalten Mihály plébánost (az építés idején esztergomi kanonok volt) és Glogner János lelkészt ábrázolják, akik a templomépítés kezdeményezői voltak; a külső gótikus csúcsíves kapu mintegy árkádkánt fogja körül a belsőt. A belső kapu fölött az állam és a város korabeli címere látható.

A boltozat gyámkövei gazdagon megmunkált, festet konzolszobrok. A szentélyben ezek angyalalakok, kezükben Krisztus kínzóeszközeivel. A hajó és a szentély találkozásánál a Veronika kendő, valamint Szent Katalin és Szent Borbála alakja látható. A hajóban a konzolszobrok az evangélistákat, a karzat fölött a templom építőmestereit ábrázolják. A hajó északi falánál áll a fából faragott Madonna, mely az eredeti főoltáron volt.

A hajó északi falán a monumentális Utolsó ítélet freskó látható. A rendkívül sokalakos kompozíció 1500 körül készült, sajnos nagyon rossz állapotban van. A gótikus keresztelőmedence is kitűnik gazdag kőfaragásos díszítésével.

A templom valamikori gótikus szárnyasoltárának két szobra a Selmecbányai Galériában vannak, táblaképei, melyeket MS mester alkotott 1506-ban (pl. Mária és Erzsébet találkozása) Esztergomban, Budapesten és másutt láthatók.