A selmeci Úritemető 295. számú sírjában nyugszik az akadémia egykori jeles tanára, Schwartz Ottó fizikus, tudós szakíró. Sobó Jenő említette nekrológjában a diákok kedvenc „Schwartz papájáról” 1910-ben: „Vele egy tipikus alakja dőlt ki az élők sorából annak a tanári gárdának, amely alkotmányunk visszaállítása és bányászati főiskolánk megmagyarosítása után buzgó lelkesedéssel indult neki a nehéz, csaknem töretlen útnak, mely a bányászati tudományoknak nemzeti irányban való fejlesztését célozta.” (Sobó J., 1910. 401. l.)
Dr. Schwartz Ottó a Bács-Bodrog megyei Bezdánban született 1847. szeptember 29-én. Középiskoláit Temesvárott és Budán végezte. Az utóbbi helyen érettségizett. Közben mérnök apját Besztercebányára helyezték, ahol az államépítészeti hivatal főnöke volt. Ottó fia ezalatt Bécsbe került, ahol négy évet töltött az egyetemen, illetve a fizikai intézetben. 1869-ben tanári vizsgát tett, 1871-ben pedig bölcsészeti doktorátust szerzett. 1869-ben lett az akadémia tanársegéde a kémiai és matematikai tanszéken, melyen többek közt a fizika önálló előadásával bízták meg. 1872-ben rendkívüli, 1878-ban rendes tanára, 1890-ben bányatanácsos, 1894-ben pedig főbányatanácsos lett. Az akadémián kezdetben csak fizikát, 1872-től már matematikát is tanított. Mint a róla szóló biográfiában olvassuk: „Nagy figyelemmel kísérte az elektrotechnika fejlődését, s az ő sürgetésére vétetett föl az elektrotechnika 1896-ban az akadémia rendes tantárgyai közé. Minthogy nyolcz éven át a legnagyobb megerőltetéssel ezt is tanította, egészen 1894-ig, amikor az elektrotechnika külön tanszéket kapott.” (Sobó J., 1910. 403. l.) Mint Sobó Jenő is hangsúlyozta: Schwartz Ottó ember és tanítómester volt a szó szoros értelmében. Emberként a szigorú kötelességérzet és a közjó szeretete vezérelte őt. Mint tanár nagy tudással rendelkezett, tanártársainak és tanítványainak egyaránt jó barátja volt. „Higgadt bölcsesség, józan okosság, bő tapasztalat, tiszta tudáson alapuló, egészséges ítélőképesség és tudós szerénysége voltak tanári karakterének fővonásai.” (Sobó J., 1910. 402. l.) Schwartz Ottó a természettudományok széles skáláját művelte. Szakcikkeket publikált a hazai és angol folyóiratokban a horganyércek elektromos úton való kezeléséről, az ólomércek vegyelemzésérõl, a kazánrobbanások elleni védekezésrõl, a bóracélról stb. Selmecbányán jelent meg a Kísérleti természettan (1885), a Klimatológia (1891) és a Fizika (1895) című munkája. (SBS. V., 1992. 248. l.)
Selmecbányán közel négy évtizeden át végzett meteorológiai megfigyeléseket; részt vett a hullócsillagok megfigyelésében, foglalkozott a madárvilággal, tanulmányozta a selmeci bányák hőmérsékleti viszonyait stb. Népszerűsítője volt a tudományos felfedezéseknek, a drótnélküli távközlésnek és a röntgenezésnek. Figyelemmel kísérte a külföldi természettudományi irodalmat; több szakcikket fordított maga is angolból. Alapító és aktív tagja volt a Selmecbányai Gyógyászati és Természettudományi Egyletnek, melynek szervezésében igen sok előadást tartott. A közéletben is megbecsült Schwartz Ottó 1896–1907 közt négy ízben volt az akadémia igazgatója. 1910. március 15-én hunyt el Selmecbányán. Schwartz Ottó síremléke a Piari-kapu mögötti Úritemetöben található.