A hajdanvolt vendégfogadóban szállt meg 1783-ban II. József (erre felirat utal), de ebben az épületben született 1787-ben a neves mineralógus, Jónás József is.
Ennek a gótikus stílusú épületnek a homlokzatán már reneszánsz festészeti díszítő elemeket alkalmaztak. Legelterjedtebb motívumoknak az erkölcsi tanítású feliratokat tartalmazó bibliai jelenetek számítottak, amelyek a tulajdonosok vallásos véleménynyilvánítását tükrözték. Itt egy freskó maradványa található az ószövetségi Judittal, kezében kard és Holofenész fejével. Közkedveltek voltak a növényi motívumok is, ahogy ez az ablakok fölé festett oromzatokon látható.
A XVI. századból való, sgraffitós díszítésű ház azonban arról is nevezetes volt, hogy a város iskoláiba kerülő diákok szeptemberben itt kezdtek ismerkedni a várossal. A vendéglő udvara ilyenkor megtelt falusi bricskákkal, hozták a szülők csemetéjüket valamelyik selmeci középiskolába a tanévkezdésre. A „Szarvasiban már a XVIII. században nyomtatott étlapokon kínálták az ételeket, italokat. Ma a földszintjén újra vendéglők, míg az emeleten kiállítási termek találhatók.

Jónás József, múzeumi őr, szül. 1787. febr. 21. Selmeczbányán (Hontm.), hol atyja mészáros és marhakereskedő volt; 16 éves korában a selmeczi bányamívelésnél alkalmazták és 1805-től 1807-ig az ottani kir. bányász-akadémián Patzier és Reichetzer tanárok alatt tanulta a bányamíveléstant és tanulmányainak végeztével mint gyakornok alkalmaztatott. 1811-ben Gois gróf társaságában mineralogiai tanulmányozás czéljából utazást tett Beszterczebányán, Szomolnokon, Nagy-Bányán, Kapnikon és Máramaros megyében. Ezen utazásának leírásával magára vonta a külföldi tudósok figyelmét is. Utazásából visszatérve a bányászakadémiai hallgatóknak kőzettani felolvasásokat tartott; azonban ezen felolvasásai s az általa tervezett olvasóegylet nem nyerte meg a felsőbb jóváhagyást. 1814-ben József főherczeg nádor kinevezte a Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi osztályához segédőrnek, mely hivatalát máj. 1. elfoglalta; Tehel halála után pedig 1817-ben őrnek léptették elő. Ugyanezen évben kilencz hónapig Selmeczbányán a bányamíveléssel foglalkozott. Az udvarnak 1820. okt. Budán tartózkodása alatt a magyar királynak néhányszor szóbeli előterjesztést tett a magyar bányászat és a bányász-akadémia érdekében s ezen előerjesztését, bővebben kifejtve, írásban is benyújtotta. Tudományos törekvései a kormány körében is elismerést arattak, úgy hogy munkálataihoz a bányahivatalnokoktól, felsőbb meghagyás folytán, tudósításokat és jegyzeteket nyert. Ezalatt fáradhatatlanul gyarapította mineralogiai gyűjteményét. Legfőbb vágyát azonban, a selmeczi bányász-akadémia chemiai tanszékét, melyre éppen folyamodott, nem érhette el, mert három évi sorvasztó betegség után 1821. február 1. meghalt Pesten. Kevéssel halála előtt (jan. 21.) kapta a német mineralogiai társaságnak tiszteletbeli tagsági oklevelét. Több németországi tudós társaságnak tagja volt.
Czikke a Leonhard Taschenbuchjában (VIII. 1814. Beschreibung einer im J. 1811 durch Oberungarn, Schemnitz, Neusohl. Schmölnitz nach Nagybánya und Kapnikunternommenen Reise, X. 1816. Nachricht über das Vorkommen einiger Mineralien in der Gegend von Schemnitz, XII. 1818. Beiträge zur Oriktognosie), a Schriften der Jenenser mineral. Gesellschaft cz. munkában (VI. 1825. Über einige ungarische Minerale); a Tudományos Gyűjteménynek is munkatársa volt névtelenül.
Munkája:
– An Freunde, Beförderer und Kenner der anorganischen Produkte des österreichischen Kaiserstaates, der Technologie und commerzes. Einldung zur literarischen Mitwirkung für das physiotechnographische Magazin über die anorganische Natur des österreichischen Kaiserstaates Pest, 1819.
– Ungarns Mineralreich, orycto-geognostisch und topographisch dargestellt. U. ott, 1820. (Physico-technographisches Magazin über die anorganische Natur des österreichischen Kaiserstaates. I. Jahrgang. Halála ezen munkát félbeszakította.)
Kézirata:
Jakob. Ferd. Miller Musei Nat. Directori dicatum A. 1816. Ívrét három lap.