Templom előtti kőkereszt  

A Krisztus-virrasztás szent szokása a nagycsütörtöktől nagypéntekre forduló éjszakán ma is élő gyakorlat Vága községben. Bár a népszokás eme megnevezése nem honos a falu lakosai közt, ők csak azt mondják, hogy imádkozni mennek, vagy virrasztani mennek, vagy ahogy néhányan az öregebbek közül mondják: „mëgyünk Jézuskát keresnyi”. Napjainkban ez a következőképpen történik: Az asszonyok nagycsütörtök éjjel 22 órától imádkozzák a rózsafüzért és más nagyböjti ájtatosságot a házaknál (3-4 helyen a faluban). Éjfélkor fölkerekednek és elindulnak a templomhoz, útközben hangosan mondják a rózsafüzért. Kb. 15-20 percet időznek a templom előtt, ahol a közösen mondott rózsafüzér-imádság mellett nagyobb teret kap a csöndes magánájtatosság, Krisztus kínszenvedésén való elmélkedés.
Mielőtt továbbindulnának, mindenki megcsókolja a templom falán lévő fakeresztet, a templomajtót és a két szobor (Nepomuki Szent János és a kőkereszt) talapzatát. Azután a temetőbe mennek, ahol a rózsafüzér-ájtatosságot követően szintén a magánájtatosság lép előtérbe, imádkoznak a megholtakért, ki-ki a saját elhunyt hozzátartozóiért. A temetőtől aztán elindulnak hazafelé.
Más csoportok viszont – ragaszkodva a régi hagyományhoz – nemcsak a templomhoz és a temetőbe mentek, hanem pl. a Szentháromság-szoborhoz, a főút melletti kereszthez, Szent Flórián szobrához. Mindenhol időznek egy keveset, végzik a rózsafüzér-ájtatosságot, elmélkednek.

Szerző: Józsa Mónika
Fotó: Farkas Róbert