A település első írásos említésének emléktáblája

A legrégibb fennmaradt oklevél, amelyben Vága falu neve írásos alakban előfordul, 1259. szeptember 1-jén keletkezett Csepel-szigeten. IV. Béla, Magyarország királya, Roland nádorispán és pozsonyi ispán kérésére Rexit pozsonyi várjobbágy földjét, aki örökös nélkül halt meg, Damjánnak adja Vágáról. A föld 60 hold nagyságú volt és Kuzeyben (mai Magyargurab területén, szlovákul: Velký Grob) terült el. Ezen oklevél bizonyítja, hogy Vága falu már korábban létezett, hiszen az a tény, hogy Damján előnevét Vágáról származtatta, bizonyítja, hogy az oklevél keletkezésekor már fejlett településről van szó. Ezen oklevélben a falu neve Waga alakban fordul elő.
Az 1326. év május 27.-31. táján íródott oklevélben az áll, hogy az esztergomi káptalan, Theophil prépost bizonyítja, hogy Gergely ispán, Gyarmathi Gergely fia a Pozsony megyében található Vaga nevű birtokát minden hasznával, tartozékával, malmaival és mindennel, ami ott található, adóssága fejében Piast Boleszláv esztergomi érseknek (1321-1328) adja. Az esztergomi Boleszláv érsek (a magyar katolikus egyház első számú főpapja) több birtokot is szerzett, illetve visszaszerzett az esztergomi érsekségnek, amely az ország legjelentősebb egyházi intézménye volt. Vága (akkori Vaga nevű birtok) megszerzésének idején a szomszédos Alsószerdahely (akkori Zerdahel nevű birtok) és Óny (akkori pozsonyi vár Ounn nevű földje) már az érsekség birtoka volt.

„Nemcsak illő, hanem nagyon fontos dolog ismerni a múltunkat: a gyökereket, mert azt szokták mondani, hogy az erős, egészséges gyökerű fát a vihar sem dönti le. De korhadt gyökerek a szélnek sem tudnak ellenállni. Nos, mi, vágaiak erős gyökerű nép vagyunk, s e gyökerek még erősödhetnek, ha mi is így akarjuk.”
(Kamenár László, polgármester, 1994)

Vága népessége:
1880-ban 1884 lakosából 1731 magyar, 32 szlovák, 28 német és 93 ismeretlen anyanyelvű volt.
1890-ben 2051 lakosából 2030 magyar, 15 szlovák, 4 német és 2 egyéb anyanyelvű volt.
1900-ban 2115 lakosából 2065 magyar, 38 szlovák és 12 német anyanyelvű volt.
1910-ben 2036 lakosából 2030 magyar, 5 szlovák és 1 egyéb nemzetiségű volt.
2001-ben 2021 lakosából 1558 magyar és 444 szlovák volt.
2011-ben 2083 lakosából 1344 magyar, 685 szlovák, 17 cigány, 3 morva, 2-2 cseh, horvát és orosz, 1 német, 6 egyéb és 21 ismeretlen nemzetiségű volt.
2021-ben 2097 lakosából: 1114 magyar, 848 szlovák, 8 roma, 6 cseh, 2 vietnami, 1-1 német, morva, szerb, román, 2 egyéb és 113 személy pedig nem vallott a nemzetiségéről.

Szerző: Farkas Róbert