Harangláb lélekharanggal Vágán

A vágai temető lélekharangját 1949-ben Andrásfay Ödön vágai plébános készíttette a nagyszombati Fischer testvérek harangöntő műhelyében. A szocializmusban nem használták. A harangláb és a lélekharang 1990. év őszén lett felszentelve. A kézi húzású lélekharangnak az a faladata, hogy a ravatalozótól a sírig kísérje hangjával utolsó földi útjára az elhunytat.
A lélekharang alsó átmérője 44 cm. A lélekharang felső pártázatán gazdag virágdíszítés fut körbe. Palástján az öntött latin felirat: „REQUIESTANT IN PACE / SV. MICHAL”. A latin felirat magyarul: „Nyugodjék békében / Szent Mihály”. A lélekharang túlsó oldalának latin felirata: „REFUSA PER / FRATRES FISCHER / SUB. COMN. NAT. / IN TYRNAVIA A. 1949.” A lélekharang palástján Szent Mihály arkangyal szárnnyal van ábrázolva, harci öltözékben, karddal és pajzzsal, lábánál a legyőzött sárkánnyal (a Sátán megtestesítőjével). A magyar néphagyományban Szent Mihály ott van a haldoklók mellett, segít itthagyni a földi világot, átkíséri a lelkeket a túlvilágra.

A templomi harangozásról

A szertartásoktól és a halálesetektől függetlenül naponta háromszor szól a harang. Hajnali 6 órakor a kisharang, déli 12 órakor a nagyharang és este 18 órakor a kisharang hallható. Az idősek mindhárom harangszó hallatán keresztet vetnek, és elimádkozzák az Úrangyalát, az esti Úrangyala után még a megholtakért is imádkoznak. A hétköznapi misére kétszer, a vasárnapira háromszor harangoznak. A vasárnapi misére a hívogató: az első és második harangszó félóránként szól, a misekezdéskor pedig a beharangszó. A halálesetet hírül adó harangszóból még ma is tudni lehet, hogy férfi vagy nő az elhunyt, mert „két verset húznak a nőnek, hármat a férfinak”. Távol lakó vágaiaknak hirdetőt és temetést harangoznak. Az országszerte szokásos harangozás vihar közeledtével Vágán is gyakorlat volt. A vágaiak úgy mondják: „felhők elejbe harangoznak”. Az idősebbek emlékezetében úgy élnek ezek az alkalmak, hogy a harangzúgás szétoszlatta a fekete fellegeket, és a vihar elkerülte a falut. Évente kétszer harangoznak éjfélkor is. Az egyik, mint minden más katolikus templomban, a karácsonyi éjféli misére hívó harangszó, 10 percig mindhárom haranggal. A másik viszont Péter-Pál napján éjfélkor, fél óra hosszat harangoznak mindhárom haranggal. Ez a szokás még ma is él. Azt mondják az emberek az éjféli harangszó hallatán: most szaggatja fel a gabona gyökereit (a harangszó). Mások viszont: pattognak a gabonaszemek. Végül is mindkettő a gabona érésére utal. Azaz kezdődhet az aratás.
Az utóbbi években június 4-én, 16 óra 30 perctől 10 percen át tart a harangzúgás mindhárom haranggal emlékeztetőül az igazságtalan trianoni békediktátumra.

Szerző: Farkas Róbert