Kneif József

* 1875. augusztus 29., Tabajd – † 1946. január 1., Vága / iskolaigazgató, tűzoltóparancsnok, népművelő

Kneif József élete és családja  

Kneif József iskolai képzettsége:
elemi iskola (Budapest, 1881. szeptember 1. – 1886. június 16.);
polgári iskola (Budapest, 1886. szeptember 1. – 1890. június 28.);
tanítóképző iskola (Budapest, 1890. szeptember 1. – 1894. június 16).

Felesége: Király Janka 1881. május 2-án született Börzsöny településen.

Gyermekei:
Kneif Tibor, született 1909. december 8.,
Kneif Piroska, született 1911. május 10.,
Kneif József, született 1913. január 31.
Mind a három gyermek az édesapjuk pályáját választotta, s Tibor és Piroska is a vágai iskolában tanítottak.

A legidősebb, Kneif Tibor, papnak tanult, de pappá szentelése előtt beleszeretett Pethő Ilona tanárnőbe, akit feleségül vett. Tanítói pályára lépett, s később a vágai katolikus iskola igazgatója lett. Hazavesztés után Magyarországra kellett költözniük, Esztergomban találtak új otthonra. Kneif Tibor Esztergomban a Kereskedelmi Szakiskola igazgatója lett. Felesége, Pethő Ilona pedig az esztergomi Kossuth Lajos Általános Iskolában volt tanárnő. A Belvárosi temetőben alusszák örök álmukat. Az egyik fiuk, Kneif Tibor a németországi Freie Universität, Berlin egyetem professzora is volt.
A középső gyermek, Kneif Piroska és férje, Palkó Pál is pedagógusok voltak, a vágai katolikus iskolában tanítottak. Az impériumváltáskor nekik is távozniuk kellett Vágáról. A határ túloldalán, Dorogon telepedtek le. Mind a ketten Magyarországon a dorogi Zrínyi Ilona Általános Iskolában lettek tanítók. Palkó Pál egy darabig igazgatója is volt az ottani iskolának. Gyermekeik is pedagógusok lettek.
A legkisebb gyermeknek, Kneif Józsefnek Psenalz Katalin lett a felesége, mindketten Hidaskürtön tanítottak. A hontalanság éveiben, onnan kényszerültek áttelepülni a magyarországi Sopronkövesdre, ahol a sopronkövesdi Állami Általános Iskolában folytatták a pedagógusi pályájukat; halálukig ott is éltek. Sopronban, a Szent Mihály temetőben vannak eltemetve. Két fiuk született: József és Csaba is építész lett. Csaba később kitelepült Svájcba.
Kneif József feleségének a testvére, Király Mária (Mici néni) is pedagógus volt, s ő is a vágai iskolában tanított.

Vágai tevékenysége

1894-ben a 19 éves Kneif József személyében új tanítót kap a falu, aki 1924-ben megalapítja az önkéntes tűzoltószervezetet, amelynek parancsnoka lesz. A szervezet tevékenysége nem csak szűk, szakmai területre korlátozódott, a tűzoltók volt tanítójuk vezetésével színdarabot kezdtek játszani, melyben Király Mária – Mici néni volt segítségére. Munkájuknak eredményeként 1926 telén bemutatásra került „A lourdes-i csoda” című színdarab, amellyel kezdetét vette az 1990-es évek elejéig tartó folyamat, amelyet csak a második világháború és az azt követő nehéz évek tudtak 12 évre félbeszakítani.
A lourdes-i csoda előadására az iskola egyik tantermében került sor. A siker nagy volt, az előadást többször meg kellett ismételni. Vezetésével egymás után alakultak a kultúrcsoportok a tűzoltószervezet mellett, az iskolában. Létrejött a dalárda, a „SZEMKE” és a „SZKIE”, a Kneif Tibor irányította „Széchenyi Magyar Kultúregyesület” és a Presinszky Ferenc vezette „Szlovákiai Katolikus Ifjúsági Szervezet”. A két szervezet egymással versengve állított színpadra új és új darabokat, az iskolában pedig a tanítóság, köztük Kneif Ilona törődött az utánpótlással. A felnőttek számára évente két-három bemutatót tartottak az őszi és a koranyári időszakban, valamint farsangkor. Az iskolában minden karácsonykor pásztorjátékot mutattak be, az iskolaév végén pedig mesejátékkal köszöntötték a szülőket, iskolatársakat. Néhány cím a nagy sikerek közül: A falu rossza, Gyimesi vadvirág, Kolduskisasszony, Piros bugyelláris, A csácsai pusztán, Árva Bandi, Egy kis senki, Sári Bíró, A bor, A fehérvári huszárok és a Katóka őrmesterné.
Kneif József 1925-ben nagy mértékben hozzájárult a magyar nyelvű népkönyvtár létrehozásához is. Józsa Ferenc képviselő-testületi tag javaslatára 1925. április 30-án magyar nyelvű közkönyvtár létrehozását határozta el a képviselő testület. A könyvtárat háromtagú könyvtártanács irányította. A tanács titkára és a könyvtáros Kneif József kántortanító volt.
Olyan emberré vált a faluban, akiről csak tisztelettel beszéltek. „Szigorú, erélyes volt.” „Mindent megkövetelt.” „Kacifántos egy ember volt.” – emlékeznek rá napjaink öregjei, és hozzáteszik: „Jó tanító volt.”

Szerző: Farkas Róbert