A köztemetőbe belépve jobbra fordulva, a temető fala mellett található az öntöttvas kerítéssel védett sírkert, ahol egy óriási sziklát helyeztek az elesett honvédek sírjára. A pajzsszerű, öntöttvas táblát a kőtömb alsó részére erősítették.
Az 1849-es Téli Hadjárat több csatája zajlott le a történelmi Szepesség területén, amelyek emlékére az utókor több emlékművet emelt. Ezek közül a lőcsei és az iglói honvédemlékműveket (1919. március 16-án) megrongálták, majd megsemmisítették, a szepesszombatit pedig átalakították. Eredeti formájában csak az Iglói és a Branyiszkói csaták hősi halottai tiszteletére emelt síremlékek maradtak meg. Ezeket a síremlékeket néhány évvel ezelőtt a Honismereti Kerékpártúrák résztvevői fedezték fel ismét a külvilágnak.
1849. február 2-án Guyon tábornok több mint 5000 honvédje nagy ütközetet vívott Igló város védelméért a Lőcsén táborozó császári csapatokkal. A harc Guyonék győzelmével végződött. 1849 februárjában az Igló város védelméért vívott csatában elesett 67 honvédet közös sírba temették, és a sír felett elhelyezett hatalmas gránittömbre emléktáblát erősítettek.
A síremléket sokáig a felvidéki magyar középiskolások, a Honismereti Mozgó Egyetem résztvevői tartották rendben, majd hozzájuk csatlakoztak utólag Igló város polgárai is, akik a síremléket az elmúlt években példásan rendben is tartják. A folyamatos törődés ellenére a gránitszikláról a 2003-as évben a bronzból készült emléktábla eltűnt. 2009-ben az Iglói csata 160. évfordulóján Köteles László, parlamenti képviselő, a Csemadok általános alelnöke, a Honismereti Mozgó Egyetem főszervezője szorgalmazta és felvállalta a síremlék helyreállítását és a tábla visszahelyezését. Köteles László, a kassai művészettörténészekkel együttműködve, saját költségén elkészítette az eredeti emléktáblával megtévesztésig hasonló másolatát. Az emléktábla ismételt ünnepélyes felavatására 2010. május 21-én került sor az iglói temetőben, a szepsi és a rozsnyói magyar középiskolák diákjainak jelenlétében. A megemlékezésen Köteles László kiemelte, hogy immáron a jelenlévő fiatal generáció felelőssége, hogy a múltunkat, értékeinket bizonyító emlékek megmaradnak-e eredeti helyükön. Emlékeink így is bizonyítják, hogy történelmünk, kultúránk határai nem azonosak az éppen aktuális etnikai határokkal.