“A lefolyt iskolai év történetének legfontosabb mozzanatát képezik a tanári karban bekövetkezett személyi változások. Az 1911. évi aug. 13-án tartott fenntartóhatósági közgyűlés rendes tanári minőségben véglegesítette ifj. Marcsek Andor helyettes tanárt, ki az 1909-1910. és 1910-1911. iskolai években sikeresen működött az intézetben. Id. Marcsek Andor rendes tanárt a fenntartóhatóság betegsége miatt az 1910-1911-ik iskolai év egész tartamára szabadságolta. Minthogy állapota az új iskolai év kezdetéig sem javult, szabadságidejét az 1911-1912. iskolai évre is terjesztette ki s helyettesítésével Jamrich Béla szakvizsgálatot tett tanárjelöltet bízta meg. Felgyógyulásához kötött reményünk meghiúsult. 1911. évi december 19-én gyászbaborult főgimnáziumunk. E napon húnyta le örökre szemét id. Marcsek Andor. Mély és igaz gyászunk, mert a boldogult 29 1/2 esztendeig állott az iglói főgimnáziumnak, a protestáns tanügynek, a magyar kultúrának szolgálatában, mert alapos tudás, hű kőtelességérzet, tanártársai iránti kartársi érzület, az ifjúság iránti atyai szeretet jellemezték tanári működését. Sohasem lankadó kedvvel, buzgósággal, hivatásunk nemes céljai iránti lelkesedéssel fáradt egy emberöltőn át az intézet, az ifjúság javára. Id. Marcsek Andor született 1856. október 30-án Késmárkon, hol édes atyja, Marcsek János tanár volt. Gimnáziumi tanulmányait a késmárki líceumban végezte, az érettségi vizsgát is ott tette le. Egy évi nevelősködés után 1876. szeptember havában a budapesti tudományegyetemre ment, hol a történelmi és földrajzi előadásokat hallgatta s egyszersmind a tanárképző intézetbe is felvétetett. 1880. május havában az országos tanárvizsgáló bizottság előtt szakvizsgát tett és tanári oklevelet szerzett s azután még két évig volt nevelő Budapesten. Az 1882. évi szeptember kezdetén az iglói ev. főgimnáziumba helyettes tanárul hivatott; 1889. évi június 26 óta haláláig rendes tanára volt az iglói ev. főgimnáziumnak. Nagy munkabírását évek hosszú során át mint tandíjkezelő, mint tápintézeti gondnok, mint a földrajzi szertár és az ifjúsági könyvtár őre is szentelte intézetünknek. Részt vett mindenütt, hol társadalmi erők igénybevételével és egyesítésével közcélokat kellett szolgálni. Nagy érdemeket szerzett magának főleg a Magyarországi Kárpátegyesület körül, melynek 1891 óta központi pénztárosa volt. Felettes hatóságainak elismerése, kartársainak szeretete, volt tanítványainak hálája meg fogják őrizni emlékét. 1911. évi december 21-én kisértük ki örök nyugvó helyére. Sírjánál Them László vallástanár méltatta érdemeit és tolmácsolta a tanári kar érzelmeit.”