1740-ben a várost pestisjárvány sújtotta. Annak reményében, hogy csakhamar elmúlik a veszély, a Szentháromságnak emeltek szobrot. Olyan kultúrtörténeti műemlék ez tehát, amely a város történelméhez kapcsolódik, 1749-ben fejezték be építését. Művészi barokk szoborcsoportról van szó, amelyet rokokó elemek díszítenek, s amely a korabeli közterület-díszítő szobrászművészet színvonaláról ad képet. Több mint valószínű, ismeretlen olasz mesterek munkája. A szoborcsoportot többször renoválták és áthelyezték (1827, 1876, 1929, utoljára 1993-ban restaurálták, és ekkor helyezték vissza a főtérre). A szobor utolsó felszentelése 1993 októberében történt. Az oszlopa kúp alakú, növényi ornamentummal van díszítve, tetején a Szentháromság szoborcsoportjával. Az oszlop közepén, a homlokzati részen az Immaculata áll a földgömbön, amelyet kígyó teker körül. A talapzat tengelyrészein Szent Sebestyén, Szent Rókus, és Szent József álló plasztikái vannak elhelyezve. A talapzat közepén vasrácsozat mögött Szent Rozália fekvő alakja látható.
A szoborcsoportot növényi ornamentika is díszíti. A talpazaton három gazdagon díszített elliptikus táblán látható feliratok:
„Restui veteri que empus sprevi honori 1876” (Legyen becsületükre azoknak, akik remélnek bízva az örökkévalóságban 1876)
„Quae devotam tibi constans perduret in aevum 1875” (Amely hűen és erősen tart a mennyekben, 1875)
„Hanc triadi posvere plebis piavolta colummnam 1740” (Emeltette Istenfélő életével, 1740)