Érsekújvár második alapítása a reformáció térhódításának idejére esik, amikor a gazdaságilag és politikailag elnyomottak tömegesen csatlakoztak az új hit híveinek táborába. A református irány Huszár Anaxius Gál prédikátor és nyomdász fellépését követően terjedt, aki nemcsak szervezett gyülekezeteket hoz létre, hanem Komjáton 1568 körül nyomdát is alapít. A XVI. század második felére tehető az első érsekújvári református templom és iskola keletkezésének időpontja is. Evliya Cselebi, török világutazó egyik leírásában erről így számol be: “A várban három igen erős építkezésű nagy templom van. A legnagyobb és legkülönb a magyar templom (értsd a református új templomot), melyben semmiféle szobor és bálvány nincs, falai pedig fehér márvány gyanánt fénylenek, és néhány helyen keresztek látszanak. A templom hosszúsága 110, szélessége 80 láb volt. (I láb – 30,48 cm.) Amikor Bocskai vezére, Homonnai Drugeth Bálint 1606-ben elfoglalta Érsekújvárt, az újvári reformátusoknak már püspöke is volt, Dobronoki Miklós személyében. Őt követte Szenei Csene Péter, majd Szathmáry Ötvös István, akit maga Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György felesége : nevezett ki lelkipásztornak. Az 1663-at követően a törökök a református templomot főmecsetté alakítják. A lelkész kénytelen elmenekülni, és a kb. 3500 fős református gyülekezet szétszéled. Az 1685-ös török uralom alóli felszabadulást követően sajnos a reformáció nem kelt életre. Bár 1707-ben II. Rákóczi Ferenc szabadságmozgalma idején próbálkoztak a református sérelmek orvoslásával, de ekkor sokan Széchényi 1691-ben kiadott kiváltságlevelének I. pontjára hivatkoztak, mely kimondja, hogy Újvár lakosai közé csak római katolikus vétessék fel, vagy olyan, akinek áttérése biztosra vehető. Ezen okokból kifolyólag a református lélekszám csak az 1914-es esztendőben kezd gyarapodni. Az egyház lelkes tagjai egy templom felépítésén fáradoznak. Egy épület három helyiségéből alakítottak ki maguknak templomot, melyet 1934 májusában fel is szenteltek. 1938-at követően a megnövekedett református gyülekezet a Hálaadás templomának felépítését tűzte ki céljául, melynek tervező-épitésze Szegheő Zsigmond mérnök és városi tanácsos volt. Erre utal az érsekújvári református fiókegyházhoz intézett 1941. XI. 20-i keltezésű levél is: “Az érsekújvári ref. fiókegyház Hálaadás templomot épít, melynek harangjai 1942. XI. 8-án kondulnak meg.” Az 1945-ös márciusi bombatámadás következtében a város épületeinek 80 százaléka rombadőlt, köztük a református templom és parókia is. Tizenkét évvel később, 1957-ben építették fel a régi alapokon a mai református templomot és parókiát. A torony, melyet 1976-ban tataroztak, 30 m magas. A templom teljes belső felújítására 1984-ben került sor. A keményfából készült padok réztábláján az adományozó családok nevei szerepelnek. A belső berendezés tartozéka az orgona és a harmónium. 1986-ban a gyülekezet rég óhajtott vágya teljesült, saját erőből egy 33 000 korona értékű villanyorgonát vásárolhatott. Az érsekújvári református templom a maga nemes egyszerűségével korunk modem építészeti stílusának egyik igen becses műemléke.