„Az 1935 augusztus 18-án rendeztek ünnepélyt abból az alkalomból, hogy 250 éve volt annak az egész keresztény világra szóló nagy eseménynek, hogy sikerült kiverni Érsekújvár híres várából a várat 22 esztendeje megszállva tartó török seregeket.
A város tanácsa és magyar vezetősége grandiózus terveket dolgozott ki, azonban a cseh hivatalos körök megakadályozták a nagy méretű program megtartását. A prágai minisztertanácsot is foglalkoztatta az ügy, mivel a város meg akarta hívni elsősorban a Vatikánt, amely annak idején Incze pápa révén teljes erkölcsi és anyagi támogatást nyújtott a törökök elleni hadjárathoz, azonkívül mindazon országok kormányait amelyek Újvár várának visszahódításához katonával vagy pénzel hozzájárultak.
A város tanácsa megbízásából dr. Turchányi Imre szenátor eljárt a külügyminisztériumban az engedély megszerzése végett, sajnos azonban, a külügyminisztérium hivatalos táviratban értesítette a várost, hogy a prágai kormány nem tartja kívánatosnak a külföldi kormányok meghívását az ünnepségre és annak megrendezését csak szlovenszkói viszonylatban engedélyezte. Egyúttal a hivatalos körök erre a minisztertanácsi döntésre tekintettel nem ajánlották az állami- és közhivatalnokoknak s a hatóság képviselőinek, hogy az ünnepségeken részt vegyenek.
A jubileumi napok nagyarányú előkészületeit Saskó Gyula városi titkár, főrendező látta el, amelyek iránt a délszlovenszkói magyarság minden képzeletet felülmúló érdeklődést tanúsított s bizonyosra volt vehető, hogy e történeti nevezetességű napokra messze vidékről zarándokolnak el a magyarok, hogy a keresztény világnak ezt a diadalünnepét minél méltóbban megünnepeljék.
Az ünnepségek programját — hivatalos utasításra — két ízben is meg kellett változtatni, megszűkíteni. A meghívót kisebbített programjával újból kellett nyomatni, a műsor egyes pontjait lemondani, mindazonáltal a magára hagyott és a hivatalos körök által ignorált magyarság s az ünnepség rendezősége mindent megtett, hogy e történelmi nagy jubileum méltó lehessen a kuruc város tradícióihoz.
Érsekújvár fennállása óta alig volt példa, hogy ezek között a falak között ilyen méretű és sikerű ünnepség megtartására került volna a sor. Az ünnepséget teljes rend, tökéletes megrendezés és fegyelmezettség, valamint ünnepi hangulat jellemezték, — dacára annak, hogy- közel 15.000 ember ünnepelte a jubileumot.
A kétnapos ünnepségek első eseménye az ezen napokra megszervezett történeti kiállítás ünnepélyes megnyitása volt. Turchányi Imre dr. szenátor — városi kultúrbizottsági elnök — megnyitó-és Haiczl Kálmán dr., szögyéni plébános, a nagy történettudós, tartalmas beszédével melegen üdvözölték a kiállítás megszervezőit. Ez a kiállítási anyag képezte a mai múzeum magvát. Így született meg talán inkább a szívében néhány lelkes embernek a gondolat, hogy az itteni magyarság kezébe egy kézzelfogható történelmi bizonyítékokból kovácsolt pajzsot ád védelmül az előrenyomuló csehszlovákizmus ellen.
A kiállítást két hét leforgása alatt, a csehszlovák bojkott ellenére is 8.000 magyar nézte meg. A kiállítás bezártával az ott összegyűjtött anyagot Albrecht Lajos, Szőke Béla és Saskó Kázmér rendezték, a város a gyűjteményt sajátjává fogadta s az érsekújvári városi múzeumot megalakulttá nyilvánította. Egyúttal bizottságot nevezett ki annak vezetésére. A bizottság elnökévé Thain János gimnáziumi tanárt hívták meg, mint varosunk legnagyobb magángyűjteményének tulajdonosát. A bizottság alelnöke Albrecht Lajos lett, aki ezt a tisztséget nyugalomba vonulása és Érsekújvárról való elköltözése idejéig, 1937-ig a legnagyobb buzgalommal látta el.
Az ünnepség főnapján Jantausch nagyszombati püspök, a történelmi nevezetességű piactéren 4—5000 ember jelenlétében tábori misét mondott. A főpapi mise végeztével a tömeg zárt sorokban a Czuczor-téren, Berecz Gyula komáromi szobrászművész sikerült emlékművét leplezte le. A talapzat az egykori újvári hatbástyájú erőd kicsinyített mása, amelyből a vár egykorii várfalának kőmaradványaiból emelkedik ki a szobor, melynek tetején a kereszt győzedelmét jelképezi a török félhold egykori uralma felett. Az ünnepi beszédet Holota János dr. városbíró, nemzetgyűlési képviselő mondotta.
Az emlékművet a Szlovenszkóból idesereglett magyarság vezetői és a magyar falvak kiküldöttei hazafias szavak kíséretében megkoszorúzták.
Az ünnepségekre megjelent a szlovák falvak ájtatos népe is s kora délután processzióval vonult fel a Kálvaria-bástyára, hogy ott végighallgassa a litániát. Három óra felé pedig a magyar hívek 7.000-re tehető tömege indult el, hogy a Kálvárián rendezett litánián adózzon a történelmi nap emlékének s meghallgassa Porubszky Géza dr. kéméndi plébános, nemzetgyűlési képviselő történelmi tartalomtól teli beszédét.
Érsekújvár jubileumi ünnepségeinek két napja igen mozgalmas volt, amelyek az esti gyertyás körmenettel nyertek impozáns befejezést s azon 15.000 ember sorakozott fel keresztényi áhítattal, büszke magyar hittel és faji önérzettel, dacára a cseh hivatalos körök hallatlan akadékoskodásának, lelkesen megmutatta, hogy tud a múltért lelkesedni és hálát adni azoknak, akik kereszténységükért és magyarságukért, ha kell, életüket is áldozzák!“