A mai katolikus temető keleti széléhez kissé közel áll a homokkő objektum, dél felé néző korpusszal. A kereszt szára és a korpusz nagyon rossz állapotban van. Ez utóbbi jobb kezének egyik része még a száron egy dróttal, ennek másik része a válltól letörve. Ha eredeti a kézfej – és az ujjábrázolás, akkor minden bizonnyal Krisztus-áldás faragású (nem lehet összevetni a bal oldali kézfejjel, mivel az mára letörött).
Az INRI-táblán a felirat mára olvashatatlan. Az adatfelvétel idején a kereszt tövében kovácsolt, hegesztett tartón művirágkoszorúk, művirágok. Liszka József 2001-ben dokumentált a talapzat előtt egy hegesztett gyertyatartót, de mára ezt szinte teljesen benőtték a virágok (krizantém stb.). Ezeket öntözik. A környék szemmel láthatóan gondozott, gereblyézett terület. Az adatközlő tájékoztatása szerint az 1938-as visszacsatolás utáni időszakban Fekete László kőműves javította ki az egykori sírkereszt (?) talapzatát, a korpuszt illetõen „kezet tett neki, mer el volt törve egy keze” (Kollárovics István, sz. 1915).
Nagyfalussy István említést tesz a templom, pontosabban kápolna körüli temetőről. II. József „ideje óta három különféle kriptában temetkeztek az Ordódyak, alul az egyik kriptánál egy barokk műremek feszület áll” (Nagyfalussy 1941, 2). Minden bizonnyal a fenti objektumról lehet szó, mivel ott még napjainkban is Ordódyak sírjeleit láthatjuk (a két síremlék felirata szerint a 19. században temetkeztek utoljára). Amúgy a környéken jobbára az 1940-es évektől temetkeznek, természetesen nem Ordódy nevezetűek.
Feltehetően az 1990-es évek első felében még mindenszentek litániáját végeztek a nagykeresztnél, ezt megelőzően is több évtizedre visszamenőleg (Habara Vilmosné Turcsek Irén,sz. 1932). Hasonlóan az ógyallaiakhoz, a Hősök énekét énekelték (Ürge Ferencné Krkan Margit, sz. 1929).