Széchényi György esztergomi érsek szobra Szilágyi Tibor szobrász alkotása, amelyet 2005-állítottak fel a város főterén. Széchényi Érsekújvár kapuja előtt áll, kezében a város kiváltságlevelével.
Széchényi György (Szécsény, 1603 vagy 1605/1606 – Pozsony, 1695. február 18.) csanádi, pécsi, veszprémi, majd győri püspök; kalocsai, később esztergomi érsek, prímás, katolikus egyházi író.

Köznemesi végvári vitézcsalád sarja volt, édesapja Szabó avagy Széchényi Márton (1560–1629 előtt) a szécsényi várban teljesített katonai szolgálatot, édesanyja inárcsi Bán Sára (?–1653 után). Anyai nagyszülei inárcsi Bán Bálint és nemes Szalai Gáspár lánya voltak. Széchényi György alsóbb iskoláit Gyöngyösön és Nagyszombatban, a bölcsészetet is itt, a teológiát 1625-től a frissen alapított bécsi Pázmáneumban (Collegium Pazmanianum) végezte. 1631. március 15-én szentelték pappá. Három hónapig káplán volt Vág-Sellyén, majd 1632. február 7-étől esztergomi kanonok. 1643. november 20-án csanádi, 1644-ben pécsi, 1648-ban veszprémi, 1658-ban győri püspök lett, majd 1668. április 18-án kalocsai érsek és egyúttal a győri püspökség adminisztrátora.

A város lakói számára Széchenyi jelentős személyiség, hiszen 1691-ben megvette Érsekújvárt I. Lipót császártól, ekkor ért véget a vár korszaka és kezdődött meg a város új élete.
1691. október 29-én kiváltságlevéllel városi rangra emelte Érsekújvárt. A város fejlődésében minden téren új korszak kezdődött, legyen az az oktatás, a kereskedelem vagy az kézművesipar.
Széchenyi reformáció-ellenessége a Wesselényi-összeesküvés leverése után egyre erősebb méreteket öltött, amikor Szelepcsényi György érsek és királyi helytartó a többi püspökkel együtt kihasználták a politikai helyzetet a protestantizmus eltiprására. Néhány városban (Nagyszombat, Puhó (Púchov), Besztercebánya, Selmecbánya…) megkezdődött az evangélikus templomok felszámolása, és a katonáság kiűzte a városokból a papokat, tanítókat. Pozsonyban Szelepcsényi megpróbált lázadást színlelni csak azért, hogy az evangélikusokat a „rebelio” (lázadás) és nem a „religio” (vallás) nevében üldözhesse.
Nagyszombatban 39 pozsonyi polgárt ítéltek el. A törvényszék a királyhoz való hűtlenségért fej- és vagyonvesztésre ítélte őket. A király a lefejeztetést elnapolta, ám a templomokat és az iskolát erőszakkal elvette.
Széchenyi Komáromban a katonaság segítségével a reformátusoktól vette el a templomukat, mely 1672-ben további elfoglalt épületekkel együtt leégett.
Széchenyi György esztergomi érsek szerényen élt és hatalmas összegekkel támogatta a templomok, iskolák, kórházak, de Buda újraépítését is.
Széchenyi neve az ellenreformáció fontos alakjaként Lőcse történelmébe is bevésődött, mely akkoriban diákvárosként volt ismert. Az első ismert latin oktatási nyelvű iskolát Lőcsén a reformáció után alapították. Az ellenreformáció ideje alatt a kolostort (akkor már több mint száz éve üresen állt) és a templomot a jezsuiták kapták meg, majd új iskolát építettek. Széchenyi 1694-ben Lőcsén konviktust (kollégiumot) alapított.
Ami Érsekújvárt illeti, a Bocskai- és Bethlen-féle felkelés ideje alatt a katolikusoknak szinte nem engedték, hogy belépjenek a városba. Egészen a török megszállásig Érsekújvárott a reformációnak volt vallási és kulturális befolyása. Ez a tény is közrejátszhatott abba, hogy 1685-ben, a török kiűzése után Széchenyi György esztergomi érsek megvette a várat a császártól, majd kiváltságlevelet adományozott neki.
A kiváltságlevél első bekezdése a következőképpen szól: „Tökéletesen elvégeztük, hogy senki a mi Ujvár városunk polgárai s lakosai számába ne bocsáttassék, hacsak római katholikus nem lészen, vagy erős fogadást nem tészen, hogy ő a R.C. hitre fordul, hogy az isteni tisztelet annál jobban öregbedjen s a mi polgáraink az erkölcsök s buzgóságban tündököljenek.”
Az 1691. október 29-én kelt kiváltságlevélnek (október 12-én hagyta jóvá I. Lipót) 8 pontja van, melyekből a legfontosabb a 6. pont, mely szerint „Lek, Gúg, Györök, s Nyárhíd birtokokkal szabad élést engedünk”.
Igazságügyi és büntetőügyi kérdésekben továbbra is az érsekség döntött, ám kisebb viszályokban a város bírája és a magisztrátus dönthetett. Érsekújvárnak voltak tehát bizonyos kiváltságai, de az esztergomi érsekséghez tartozott.
Végrendeletében az érsek 180 000 forintot hagyott Buda és Esztergom várainak kijavítására.
Széchenyi György 1695. február 18-án hunyt el Pozsonyban. Földi maradványait 1695. március 18-án a pozsonyi Szent Márton-dómban helyezték örök nyugalomra.