A bagotai katolikus templom mögötti temetőben az Ordódy család számos tagjának síremléke található. Az egyiken Ordódy Pál, magyar királyi közlekedésügyi miniszter nevét olvashatjuk. Itt nyugszik fia, az 1852-ben született Ordódy Pál is, aki a komáromvármegyei udvardi járás országgyülési képviselője volt 1885-től 1892-ig. Kétoldalt idősebb Ordódy Pál szülei sírkeresztjei vannak, a baloldalin édesanyja, Ghyczy Mária, a jobboldalin édesapja, Ordódy Vincze komárommegyei főjegyző neve látható. Ordódy Pál (ordódi és rozsonmiticzi) 1822. augusztus 26-án született Pesten. Jogi tanulmányokat végzett és 1848-ban fogalmazó lett a kereskedelmi miniszteriumban, majd Szalay László mellett, kit a Batthyány-kormány a német birodalmi gyűlésre meghatalmazott követül küldött, titkári minőségben Frankfurtban volt. A világosi fegyverletétel után külföldre ment és Párizsban Teleki László gróf mellett működött. 1861-ben az alkotmány részben visszaállítása után Komárom vármegye főjegyzője lett; onnét országgyűlési képviselővé választatott és az országgyűlés feloszlatása után, a provizorium alatt, komárommegyei bagotai jószágán gazdálkodott és családjának élt, sokat tanulva és magát a nemzetgazdasági szakban képezve. 1868-ban vármegyéje alispánná s 1869. március 15. az udvardi kerület országgyűlési képviselővé választotta. Az országgyűlésen hű Deák-párti maradt és a párt zöméhez, a szorosabb bizalmi körhöz tartozott. A közlekedési, majd a pénzügyi bizottságok állandó tagja, az utóbbinak Zsedényi halála után és Csengery Antal betegeskedése alatt elnöke is volt. 1880. áprílis 24. Tisza Kálmán 7-ik közlekedési miniszterré hívta meg. Mint miniszter (1882. augusztus 9-ig) nagy kötelességtudással, eréllyel és szorgalommal végezte kötelességét és az összes pártok becsülését bírta. Közlekedési politikájában elődei hazafias nyomaiban haladt. Az államvasúti hálózatot fejlesztette, az idegen társulatok vasutait államosította s az árvízvédelmi munkálatokat siettette. Lemondása után az új főrendiház tagja lett, de ennek tárgyalásaiban már részt nem vehetett. Meghalt 1885. augusztus 26-án.