Mikszáth Kálmán családja 1843-ban telepedett le Szklabonyán. Ebben a községben 1847. január 16-án született a híres magyar író Mikszáth Kálmán, olyan ismert művek szerzője, mint a Szent Péter esernyője, a Beszterce ostroma vagy a Fekete város. Az irodalmi munkásságának legnagyobb forrása a szülőföldje volt a maga utánozhatatlan hangulatával. A ház, ahol Mikszáth Kálmán született, már nem áll, 1968-ban lerombolták. Viszont a falu szélén, a temetővel szemben áll egy ház, amelybe az író szülei 1852-ben költöztek be és ahol a regényíró leélte gyerekkorát és iskolai éveit. Ebben az emlékházban található az „Itt élte át…” című állandó emlékkiállítás, amely bemutatja az író életét és munkásságát.*

„A Mikszáth-házban lennénk hát, ahol az író gyermek-és ifjúkorát töltötte. A faluszéli kis fehér házban, ahol –talán a temető közelsége miatt– oly „szomorú és kísérteties volt minden.” Ide hozta haza Mauks Ilonát egy időre, s ide jött vissza 1873-ban, amikor a fekete asszony, azaz a kolera édesanyját is elvitte. … Mauks Ilona visszaemlékezéseiben egy további adatot találunk. Eszerint maga Mikszáth mesélte neki, hogy születése előtt a házuk leégett, s ideiglenesen áthurcolkodtak az úgynevezett Révész-fundusra, s ott született a Jézus nevenapján, azaz január 16-án az író. A később épült családi házat, melyben Mikszáth gyermek-és ifjúkorát töltötte, mára jócskán átalakították, de végre legalább szépen rendbe tették, s méltó helyet kapott benne a nemrég kialakított Mikszáth-kiállítás.
Az épület kapcsán maga Mikszáth írta annak idején a Galandáné asszonyom című novellában ezeket a sorokat: „Aki valamikor a Bodokon járt, annak bizonyosan feltűnt a kis fehér ház, mely közvetlenül a temető mellett épült, s melynek összes ablakai a temetőre néztek. Anyám építette azt oda. Valakije ott volt, akihez közel szeretett volna lenni mindig.” … A temetővel szemközti házba, a hajdani kúriába 1852-ben költöztek Mikszáthék. 1872-ig élt itt az író kisebb-nagyobb megszakításokkal. Természetesen a mai Mikszáth-ház nem így nézett ki hajdan. Az udvari részen még nem állt az ötoszlopos tornác, az utcai frontján pedig nem két, hanem három ablak látszott. A tetőt akkor zsúppal fedték. A porta különben elég tágas volt; a ház végétől egészen a patakig húzódott.
Az épület előtt sorompós kiskert volt, benne édesanyja kedves virágai: muskátlik, rezedák, rozmaringok. A családi házban 1978-ban megnyitották a Mikszáth-emlékkiállítást, az azonban nem volt egészen méltó a kiemelkedő író szelleméhez. 1987-ben aztán újra átalakították a házat, de az is csak felületes munka volt. Mígnem a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának felügyelete alá nem került az épület, s annak irányításával teljesen megújult a ház. Épp 2006. január 21-én nyitották meg, mielőtt azt Sipos Szilvia kurátor irányításával szépen be is rendezték. Már nemcsak a régi termek látogathatók, de megnyílt a ház hátsó traktusa is. A rendezők megpróbálták megidézni a Mikszáth-korabeli hangulatot. Vannak itt régi néprajzi tárgyak: tulipántos láda, férfi és női viseletdarabok, korabeli fotók és mai felvételek a meglévő Mikszáth-emlékekről. A tablókon nyomon követhetjük a nagy regényíró és novellista életútját. A temetőre néző szobákban régi polgári bútordarabok (íróasztal, könyvszekrény, utazóláda, pipatórium, tálalószekrény) láthatók, de ott van a falon Mikszáth és Mauks Ilona portréja, s megtekinthetők az író művei is.”**

A Mikszáth Kálmán Emlékház falán lévő emléktábláról a következőket olvashatjuk Praznovszky Mihály: Hogyan lett Szklabonyából Mikszáthfalva című írásában:
„A tábla felállításának ötlete újra csak a Magyar Nőktől ered. Még 1909 tavaszán dolgozták ki egészen pontosan az ünnep rendjét. Megfogalmazták a tábla szövegét érthetetlen, hogy a táblát már akkor sem a szülőházra tervezték, hanem a másikra, a temetővel szembenire! Elkészítették a díszesen hímzett oltárterítőket. A helyi tanítóval és plébánossal karöltve összeállították a műsort. Külön hangsúlyozták, hogy a gyermekek műsora magyarul hangzik el s a végén játékokat osztanak ki közöttük. A falu szegény öregjei pedig rendkívüli segélyt kapnak, hogy ők se felejtsék majd el ezt a szép napot.
…
Az emléktábla avatására már csak az író halála után került sor. Akkor is csak halasztott időpontban, hiszen eredetileg augusztus 14-ére tervezték, de csak szeptember 8-án tudták megtartani. Árnyékot vetett az ünnepre, hogy azon Mikszáth közvetlen hozzátartozói és a Magyar Nők elnöksége közül senki nem vett részt. Az ünnepségen jelen volt Nagy Mihály alispán és Simon János levéltáros s még néhány ismert személy: Jeszenszky Kálmán plébános, Siklaky István nyugalmazott jegyző (Mikszáth ifjúkori barátja) és a Veres család több tagja.

Bevezetőül felolvasták a dísztáviratokat, amelyeket az ünnepség tagjai kaptak a Magyar Nőktől, Rudnay Józsefnétől és a kis Hepp Marcsától, aki így írt: “Hódolatteljes üdvözletet küld Mikszáth Kálmán egyik legmélyebb tisztelője:” Istentisztelettel kezdődött az ünnep, majd az iskolában folytatódott. Lackó Lajos plébános méltatta Mikszáthot és a nap jelentőségét, majd Kopcsa Lajos helybeli tanító foglalta össze Mikszáth munkásságát. Ifj. Veres Pálné elénekelte csengő hangján Petőfi versét a “Mi füstölög ott a síkon távolban-t”. “Csalló Margit szép felolvasást tartott Mikszáth műveiből. Vas Józsefné alkalmi költeményt szavalt hatásosan”. Mideközben a helybeli gyerekek is szavaltak, énekeltek.

Kihangzottak Pósa Lajos, Lampérth Géza, Jakab Ödön, Lévay József, Kozma Andor, Szabolcska Mihály Mikszáth-emlékversei, miközben a közönség magyar népdalokat, palóc nótákat hallhatott. De az váltott ki igazán nagy sikert, hogy a kis szlovák gyerekek a műsort magyarul adták elő. Mindez Kopcsa István tanító érdeme “az ő kitartó buzgalmáról és hazafias ambíciójáról tesz bizonyságot a felmutatott eredmény”.

Az iskolai ünnepély után vonultak a temetői házhoz és avatták fel a táblát, amely mind a mai napig ott ékeskedik annak homlokzatán. Ezt követte a terítők átadása a templomban és a Mikszáth család sírjainak megkoszorúzása a temetőben.***