„Lourdes, 1858. A lourdes-i eseményekben nem csupán egy Mária-kegyhely létrejöttét, nem csupán a bűnbánatra, az imára, a rózsafüzér imádságra való buzdítást kell látnunk. Még csak nem is egy zarándokhelyet, ahol betegek gyógyulhatnak meg.
Sokkal fontosabb itt is a lélektani, pedagógiai szándék kifejeződése. A Szent Szűz hívja övéit (egyelőre csak zarándoklatra). A zarándokok pedig magukkal viszik az emberszerető Boldogasszony áldásos tevékenységének hírét. Nagyban segíti ezt a fejlődő közlekedés, a tömegkommunikáció, a kezdődő globalizáció. A lourdes-i szobrok és barlangok, valamint a könyvek által a Szent Szűz gondoskodó jósága (gyógyítás, imameghallgatás), egyrészt átmegy a köztudatba, másrészt pedig igen előnyösen befolyásolja a népi vallásosságot. Az emberek számára világszerte természetessé válik, hogy minden lelki-testi bajukban égi anyánk hatalmas segítőnk és közbenjárónk, a bűnbánatra és az imádságra való felhívás pedig előrevetíti az engesztelés gondolatát.”