„…Van is mit dicsekedniök a bodokiaknak a savanyú vizükkel! Igaz, hogy jó erős víz; a verebet, fecskét, ha nem magasan röpül el fölötte, megkábítja…”
Hova lett Gál Magda, 1882

Bodok, Mikszáth csendes kis falujának, Szklabonyának a neve az író novelláiban. A savanyúvíz az pedig a csevicének a palóc neve. A szklabonyiak szeretik a vizüket, s ma is eljárnak érte ugyanúgy, mint akkor, azzal a különbséggel, hogy ma már nem agyagkorsóba merítik, hanem műanyag flakonokba. A forrás és a „Hova lett Gál Magda“ novellában leírt történet nem köthető össze semmilyen ismert eseménnyel. Gondolatban azonban nagyon jól köthetők egymáshoz Szklabonya, a forrás, Mikszáth Kálmán és az akkori élet itt az Ipoly mentén.

„Álljunk meg most egy kis időre az említett savanyúkútnál, azaz a csivicénél. „Ezt a kis kutat különösen szerette Kálmán – írja visszaemlékezéseiben Mauks Ilona – ; ha odaértünk, leült a kútpárkányra, és nem lehetett nagyobb öröme, mintha zsebemből előadtam kis füles ivópoharamat. Ekkor ő felhúzott egy vödör vizet, és a pohárból, mint valami mennyei nektárt, szürcsölgette. Mit tehettem egyebet? Én is ittam a kedvéért belőle, de bizony az nagyon rossz volt. “ (114. p.)
Ennél a savanyúkútnál azonban nemcsak jó ivókúrákat lehetett venni, és egyféle gyógyulást nyerni, hanem egyebek is történültek. Szerelmi kalandok például s a szklabonyai lányokat romlásba taszító cselekedetek. S ettől lett különös a helybeli fehérnép erkölcse. Ahogyan Mikszáth írja: „Olyan vékony itt a fehérnép erkölcse, mint a suhogó nád, koronája hajló, töve mocsárba vész. S ennek is csak, váltig bizonyítom, az a kút az oka. Cifrán kiöltözve, ropogós szoknyában, hegyesen, kacéran, nyíllal a szemükben úgy húzódnak át, mint a pávák. Az ördögé már az, aki ezt az utat egy-két évig járja.” (Hova lett Gál Magda?)”