Léván a zsidókról szóló első írásos említés 1713-ból származik. A zsidók tömeges betelepedése azonban csak a 19. század 30-as éveire tehető. 1840-ben megalapították az első egyházközséget és a zsidó iskolát. Két évvel később a lévai zsidók azzal a kérelemmel fordultak a hivatalokhoz, hogy jelöljenek ki helyet temetőjüknek.
1848-ban Léván 100 zsidó lakos élt. A 19. és 20. század fordulóján a zsidók Léva lakosságának kb. a 15 %-át alkották (1880-ban 903-an voltak). A zsidóknak közel a fele a kereskedelemben dolgozott, egyötödük iparos és kézműves volt, a többiek kiváló ügyvédek, hivatalnokok, bankárok, orvosok, tanítók, művészek voltak.
A város történetének szomorú fejezete volt a zsidókérdés ún. végső megoldása, a második világháború idején. Magyarország németek által való megszállása után (Léva is Magyarország részét képezte) 1944-ben a lévai zsidókat is gettóba kényszerítették. A kaszárnyába, majd a zsidó iskolába ill. a dohánygyár raktárába toloncolva várták az Auschwitzbe vagy más koncentrációs táborba szállító vagonokat. A háború után alig háromszázan tértek haza, valamennyien betegen. Legtöbbjüknek nem is volt hová, család és fedél nélkül maradtak. Sokan félve az újabb megpróbáltatásoktól, a jobb jövő reményében kivándoroltak Izraelbe, az újonnan alakult zsidó államba. Az otthon maradtak fokozatosan felújították a jelentősen megfogyatkozott hitközség tevékenységét.
A zsinagóga romantikus-klasszicista épület, 1853-ban épült. A Jeruzsálem felé tájolt keleti falon helyezték el az ereklyetartót – Aron ha kodes – 1857-ben, és a Tóra tekercseit helyezték el benne. Mellette épült fel a zsidó iskola. Később megmutatkozott, hogy a zsinagóga nem felelt meg az egyházközség egyre növekvő lélekszámának, ezért megnagyobbították és felújították. 1854-ben az iskola is új, korszerű épületet kapott, és a lévai zsidóknak rituális fürdőt (mikve) is építettek. Abban az időben a zsinagóga homlokzatán két kis obeliszk és hagymakupolás tornyocskák voltak. Később az obeliszkeket eltávolították. A homlokzatot gazdagon domborművek díszítették, melyek fölött egy márványlapot helyeztek el Isten parancsolatainak héber szövegével.

A háborút követően a megromlott állapotban levő zsinagóga 1967-ig betöltötte rendeltetését, akkor a közösség eladta az államnak. Utána összejöveteleit a Lakatos utcai imaházban tartotta, de később ez is lebontásra került. A zsinagóga a rendszerváltásig bútorok raktározására szolgált, 1991 ben átment a város tulajdonába, mely 2010-2012-ben EU-s alapokból felújíttatta.
Napjainkban koncerteknek, kiállításoknak és hasonló kulturális eseményeknek ad otthont.