A templom és kolostor J. G. Altenburger tervei alapján épült, a fennmaradt dokumentumok szerint 1722 és 1778 között. A paulánusok által épített templom és rendház a kései barokk építészet kiemelkedő alkotása.
A templom épülete egyhajós, szegmensíves zárású szentéllyel. Tornya beépült a főhomlokzatba. Belső falait és boltozatát freskók és díszes művészi festmények ékesítik. Ezek főként F. Sogrist alkotásai 1778-ból, amelyek Paolai Szent Ferenc életének egy-egy mozzanatát örökítik meg. A somorjai templom szentélyében látható mennyezeti freskó például XVI. Lajos francia király és Paolai Szent Ferenc találkozását ábrázolja. A beteg királyhoz eljutott Szent Ferenc aszkétikus erényességének és gyógyító képességének híre és IV. Sixtus pápa közvetítésével Tours-ba hívatta a szerzetest. Ferenc nehezen szánta el magát az útra, majd a királlyal kertelés nélkül közölte, hogy meggyógyítani nem tudja, és Isten sem fog rajta segíteni, de előkészítheti a keresztény halálra. Ma ez a templom a Szűz Mária Mennybevitele-templom nevet viseli. A templomot a kolostorral folyosó és sekrestye köti össze.
A templom orgonáját a kor egyik legjelesebb orgonaépítője, Ludvig Mooser építette 1866-ban. Eredeti kompozíciója nem ismert, de a fennmaradt sípanyagból arra lehet következtetni, hogy az orgona eredetileg 20 regiszteres lehetett. A későbbi beavatkozások, javítások sokat rontottak a sípanyag állapotán. Az ezredfordulóra állapota olyan kritikussá vált, hogy felmerült rekonstrukciójának és restaurációjának (nemcsak generáljavításának) gondolata. 2005-re befejeződött az orgona eredeti állapotba történő helyreállítása. Ünnepélyes felavatására 2005. június 26-án került sor.
A paulánusok rendjét – vagy mint kezdetben is nevezték, a Jézus Mária-rendet – Paulai Szent Ferenc alapította, s az alapítást IV. Sixtus pápa erősítette meg 1474-ben.
A paulánusok római katolikus, szigorú aszkétaéletet élő koldulórend voltak. Minimistáknak is nevezik magukat („legkisebb testvérek”), gyakran összetévesztik őket a pálosokkal. Jelszavuk – Charitas (szeretet) – istenhez és felebarátaikhoz való kapcsolatukat fejezte ki. Alázatos és bűnbánó életet éltek, és egyéb szerzetesi fogadalmaik (szegénységi és hallgatási fogadalom) mellett még a hús fogyasztásáról, valamint a zsírral és a vajjal készült ételekről is le kellett mondaniuk. A paulánusok csak néhány évtizeden át folytathatták kezdetben kolostor- és templomépítő, később missziós, lelkipásztori és oktatói tevékenységüket, míg II. József 1786-ban fel nem oszlatta a szerzetesrendet. A megüresedett templom és kolostor ezután a somorjai katolikus hitközség, illetve a város tulajdonába került. A kolostort ma Koronának nevezik – ez a név az 1960-as évekig a városi tulajdonú épületszárnyban működött Korona vendéglőtől ered.