A somorjai hadifogolytáborban meghalt hadifoglyokat az 1912. évi LXVIII. tc. alapján a hadiszolgáltatásként Somorja köztemetőjéből lefoglalt 706 négyszögölnyi szabad területen kialakított hadifogoly-temetőben hantolták el.
A hadifogolytábor első halottja az 1888-as születésű Milovan Rebranovič szerb katona volt, aki 1914. szeptember 11-én halt meg.
Az évek múlásával a több száz, főleg orosz halott tisztességes eltemetése növekvő gondot jelentett a nagyközségnek és a táborparancsnokságnak is, amit fokozott a somorjai táborba hozott, nagyon gyenge egészségi állapotú 16.000 olasz hadifogoly. A nagyközség elöljárói több alkalommal figyelmeztették a táborparancsnokot, hogy „a temető már betelt“. A parancsnok a már említett törvényre hivatkozva 1916-ban, majd 1918-ban a fogolytemető céljaira magántulajdonban levő ingatlanrészeket, összesen 3.023 négyszögölnyi területet foglalt le.
A halottakat vallásuk és nemzetiségük szerint külön parcellákba temették el. Így jött létre a somorjai orosz, majd 1917-től az olasz temető. A mohamedán vallásúakat kezdetben a köztemető északnyugati sarkába temették el. Hamvaikat 1918-ban exhumálták és az orosz temetőben újratemették. A zsidó vallásúakat a köztemető mellett, 1910-ben létesített zsidó temetőben temették el (6 lengyel, 2 román, 8 orosz, valamint 3 ismeretlen nemzetiségű).
A megboldogultak temetése általában 40 hadifogolytárs jelenlétében történt, felekezetük tartozás szerinti egyházi szertartással, „harci felszereltséggel, méltó ékességgel”. A temetéshez szükséges pénzt a tábor adminisztrációja biztosította. Mezei virágokról, zöld díszítő növényekről a tábor sírásója gondoskodott.
A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után a prágai székhelyű hadisírok felügyelete a halotti anyakönyvek és egyéb dokumentumok alapján megállapította, hogy a somorjai hadifogoly temetőben 5 csehszlovák, 1 osztrák, 26 román, 20 jugoszláv, 2 litván, 3 lett, 61 lengyel, 637 orosz, 1678 olasz, valamint 10 ismeretlen nemzetiségű, összesen 2443 hadifogoly van eltemetve.
Az orosz temetőben a halottak emlékére a bajtársak 1915-ben impozáns, sötét gránitból faragott obeliszket állítottak. Az emlékmű felső részébe vésett kettős kereszt alá csavarokkal felerősített fehér márványtábla került az alábbi szöveggel: „Ruský krúžok v Bratislave. Bojovníkom za vlast a slovanstvo, 1927.” A márványtábla alatt 5 soros cirill betűs bevésett szöveg olvasható, alatta annak német és magyar változata: „A Somorján elhalt orosz harcosok örök emlékére. A bajtársak.” 1941-ben a belügyminisztérium utasítására a márványtáblát a helyi hatóság eltávolította, a német és a magyar szöveget lekapartatta.
A két háború között az olasz temetőben a halottak napi megemlékezésen, valamint az olasz győzelemre emlékező ünnepen a pozsonyi olasz konzul vezetésével népes küldöttség koszorúzott az olasz emlékműnél, amit a bajtársak emeltek hazatérésük előtt 1918 novemberében. A második világháború után elmaradtak a koszorúzások, hosszú évekig hallgatás övezte a két hadifogoly temetőt.
Az 1970-es években a polgári halottak fokozatos rátemetésével elkezdődött az olasz temető felszámolása. A rendszerváltozás után az olasz kormány a várossal karöltve az olasz temető maradék részén új emlékhelyet hozott létre. A Szlovákiában egyedülálló emlékhelyet 1998. november 1-jén leplezték le. Az új emlékhelyet 2002-ben az olasz köztársasági elnök is felkereste.
Az orosz temető nagy részére egyelőre nem történt rátemetés. A temető mező egyenetlen talajszintje még jelzi az orosz hadisírok helyét. A temetők tisztán tartásáról a város gondoskodik.