Galánta első temploma a 13. században épült. A templom védőszentje Szent István király volt. Az évszázadok alatt többször is átépítették, legutoljára a 18. század közepén. Ennek ellenére az 1780-as évek végén az akkori plébános – Horváth János – kezdeményezte egy új templom építését. Az új templom alapkövét ünnepélyes keretek között tették le 1797. június 22-én. Az eseményen megjelent a szenci alesperesség papsága, Violt József Ignác általános érseki helynök és a galántai születésű Galgóczy Ferenc esztergomi kanonok, komáromi főesperes. Az új egyházi épület díszes, megáldott alapkövét, egy feliratos márványlapot a kiásott alapba 8 láb mélységben az idős Galgóczy Ferenc helyezte el. A díszszentbeszédet Bélik József zsigárdi plébános tartotta, majd az érseki helynök a főoltár tervezett helyén ünnepi szentmisét mutatott be. Az eseményt követően a vendégeket gróf Esterházy Erzsébet, Galgóczy Antal és Alagovich Sándor plébános látta vendégül. (Alagovich később a pesti szeminárium kormányzója, majd zágrábi püspök lett.)
A kéttornyú, egyhajós, klasszicista stílusban emelt templom 1800. novemberére készült el. A templom védőszentje újra Szent István király lett. Még 1805. szeptember 29-ig kellett várni, hogy a templomot felszentelje Vilt József Ignác érseki helynök. Az oltárba szent Severinus és szent Simplicius vértanúk ereklyéit helyezték. Azóta a templomot többször átépítették, felújították.