Az Esterházyak több épületet építettek fel a városban. A legjelentősebbek közé tartozik a neogótikus kastély, amely eredetileg 1633-ból származó, megerősített reneszánsz objektum volt.
A kastélyt 1633-ban Esterházy Dániel és Pál építtették fel a család első erőteljes hatalmi fellendülése és gazdasági virágzása idején. A család következő tagja, Imre, aki nyitrai püspök volt, 1736-ban barokk-stílusban átépíttette az épületet. Ebből az átépítésből fennmaradtak a márványkandallók az emeleten. Mai neogótikus-tudor stílusát az 1861-ben lezárult, Esterházy Józsefhez kötődő átalakítás során nyerte el. Az impozáns épület jelenleg pusztuló állapotban van, de az utóbbi években megújult a park és az épület északi szárnya. A kastély önkormányzati tulajdonban van.
A kastélyt egy természetes tájjellegű park veszi körül, melynek kimértségével az épület homlokzatainak gazdag díszítése áll kontrasztban. A kastély egy U alaprajzon felépített monumentális építmény. Oldalszárnyak zárják körbe az udvarteret. A középső rész kétszintes, az oldalsó gazdasági épületek egyszintesek, ezek az eredeti reneszánsz megerősítés helyén találhatók. A főépület középső részében van a reprezentációs lépcsőház, amely az első emelet ünnepi termeibe vezet. A lábazatok gazdagon tagoltak az angol gótika stílusában. A beltérben a művakolatos boltozatok szintén a gótikát másolják.
Az épületről Sisa József így ír: … Az átépítésre 1860 körül került sor, amihez a terveket Weber Antal készítette. A megújított galántai kastély sok rokonságot mutat Weber másik, ugyanebben az időben épített kastélyával, a vörösvárival, leginkább a hangsúlyos, sarokra helyezett, felső részén megvastagodó toronnyal, bár a két épület stílusa eltér, hiszen az egyik gótizáló, a másik félköríves stílusú. A hosszú, egyemeletes főszárnyat egy-egy hegyesszögű saroktorony fogja közre. Közülük a jobb oldali szinte vészjóslóan emelkedik három emeletnyi magasságba; legfelső szintjét csúcsíves loggia, ívsor, lőréses sarokpillérek és kilátóterasz gazdagítja. A főhomlokzat közepét három hasonlóan kialakított oromzat tagolja. A torony és a rizalitok dús architektúrája és ornamentikája az épületnek szinte keleties jelleget kölcsönöz. A földszint és a torony csúcsíves nyílásaival szemben az első emeletiek egyenes záródásúak és szemöldökpárkányúak, valószínűleg még a kastély előző építési periódusának termékei. Az épületnek a főhomlokzathoz hasonló módon kialakított hátsó homlokzatához az 1860-as években illesztettek szamárhátíves kocsialáhajtót is. Alatta nyílik a lépcsőház, melynek gótikus-bordás lefedésű terében a lépcső három karját dús mintázatú, gótizáló öntöttvas rács kíséri. A fontosabb termeket neogótikus és neoreneszánsz stukkóboltozat fedi. A főlépcsőn kívül a szárny két végén további egy-egy melléklépcső vezet az emeletre, a toronynak saját csigalépcsője van. A kastély a faluban áll, de a főutcától előkert választja el. A főszárnyhoz hátulról két földszintes mellékszárny, az egykori gazdasági épületek kapcsolódnak, melyek tágas hátsó kertet fognak közre. Ezt gótizáló öntöttvas kerítés és lőréses záródású pillér zárta el a külvilágtól, benne a századforduló körül kerek, domború virágágy és szobor kapott helyet.