V. Lászlót a történetírás Utószülött (Postumus) Lászlónak is ismeri, mivel apja, az első Habsburg-házból való magyar király, Albert halála után néhány hónappal, 1440-ben született. Anyja, Luxemburgi Erzsébet királyné terhesen menekült Komárom városába, a magyar koronát is magával vitte, amelyet komornájával, Kottanner Ilonával lopatott el a fia számára. Lászlót már csecsemőként királlyá koronázták, noha királyként a magyar és a cseh rendek csak 1445-ben, I. Ulászló halála után ismerték el, és kormányzóként ez után is egészen 1453-ig Hunyadi János vezette Magyarországot. Ezt a meglehetősen korai felemelkedést, a Hunyadiakkal, Cilleiekkel való folyamatos bonyodalmakat korai vég követte: László tizenhét évesen halt meg. Azon kívül, hogy Erkel Ferenc Hunyadi László c. operájának egyik főszereplőjévé vált, az egyetlen olyan Habsburg-házi uralkodó volt, aki magyar földön született.

Mindez magyarázza a kb. 90 cm-es posztamens latin nyelvű feliratát: LADISLAVS / POSTVMVS / COMAROM 1440 – PRAGA 1457 / REX / HVNGARIAE / ET / BOHEMIAE. A posztamens és az életnagyságúnál kicsivel nagyobb bronz mellszobor fölé egyszerű kovácsolt vas ívszerkezet magasodik, mely gótikus ablakot stilizál; ennek legalsó ívelésén, a fej felett, középen a magyar királyi korona aranyszínű mása helyezkedik el – szimbolizálva a László rövid uralkodását végigkövető hatalmi bizonytalanságot.