„Nyitra rendezett tanácsú város, Pozsony után Selmeczbányával együtt a nyugoti felvidék legnépesebb és legfontosabb városa. A Zobor-hegy tövében fekszik, a hol a Nyitra völgye széles lapálylyá tágulva, egybeolvad a Nyitravármegye déli részét is magában foglaló Kis-Alfölddel, tehát a síkság és a Kárpátok határvonalán, mely fekvése már Magyarország őskorában kijelölte fontosságát s legujabb fejlődésének is természetes tényezője. Lakossága az utóbbi években erős gyarapodással növekszik. A lakosság növekedésével párvonalban halad a város külső terjeszkedése és csinosodása.
A Zobor-hegy meredeken száll le a síkság fölé, melynek dús alluviális földjén a völgyből előtörő Nyitra kigyózik. Alig egy kilométernyire a Zobortól délnek egy jóval alacsonyabb, de majdnem elszigetelten fölmeredő kúp emelkedik ki a síkságból, melyhez tovább délnek egy, a lapályba enyésző, még alacsonyabb, kavicsos halomvonulat csatlakozik, mint az egykori beltengerből felbukkanó kis sziklapadok és szigettömzsök. Az említett kúp a nyitrai Várhegy, melyen a maradványaiban ma is tekintélyes, a Rákóczy-szabadságharczig egész történetünkön végig nevezetes szerepet vitt vár épült. A vár volt Nyitra városának magja. Három részből állott a város: a várból, a váraljából s a másodrendű védővonallal, vagyis csak palánkkal kerített külvárosból, melyhez hasonló Palánk nevezetű városrész hazánk majd minden megerősített nagyobb helyén megvolt. A régi palánkvonalat már rég áttörte a terjeszkedő uj város.
A Nyitra északról és keletről körülfolyja a Várhegyet s az egész várost jobbra hagyja. Részint a folyóparton, részint a várhegygyel egy alacsony és keskeny benyergeléssel összefüggő dombháton épült a város déli irányban, a lapály felé, melyből még a Kálvária-hegy emelkedik ki szembetünőbben, mely magasságra nézve a várhegyet felülmulja.
A Várhegy hatvan méterre emelkedik ki a síkból; abszolut magassága a tenger színe fölött 190 méter. Ép állapotban levő erős falaival, függő udvaraival, magasra szökelő templomtornyával az egész város és messze tájéka fölött uralkodik.
A vár, a XIII. század végétől fogva állandóan püspöki birtok, püspökvár nevet visel; mai nap is kizárólag a püspöki udvar, a káptalan és az egyházhoz tartozók épületei és lakásai foglalják el. Közvetlenül a hegy alatt áll a megyeháza; innen két kanyargó út vezet föl a várba, mely a krónikák szerint már a rövid életű morva-szláv uralom alatt, mint fejedelmi székhely jelentős erősség vala.
Nyitra elestével, mely Zobor szláv vezér életébe is került, akit itt a hagyomány szerint felakasztottak, az egész nyugoti felvidék a honfoglaló magyarok kezébe került. A várat Szt. István erősíttette meg ujolag, s az három századon át királyi vár volt. Szt. Emeránnak szentelt templomát állítólag Gizella királyné építtette, de ezt nem bizonyíthatják okiratok. A vár keleti fokán álló tornyot Vazul börtönének tartják. Az összeesküvő Vazul herczeget ide záratta Szt. István, s az udvari cselszövény Nyitrán vitette végbe rajta az olasz cselszövők rémes kegyetlenségére valló kínzatást, megvakíttatván és süketté tevén őt.
A várkapuhoz vezető feljáratot kétfelől durván faragott szent szobrok szegélyezik. A vár körfalai mellvédjeikkel és kapubejárata teljes épségben állanak. A kapu fölé illesztett kőtábla felirata szerint ezelőtt kétszáz évvel építették ujra. Restaurálója Pálffy Tamás gróf, nyitrai püspök, Magyarország kanczellárja volt, a kinek czímerével is találkozunk a falakon. 1673-ban, I. Lipót uralkodása idejében fejezték be restaurálását. A kapu alatt régi szokás szerint püspöki huszár áll őrt. A vártemplom lévén a székesegyház is egyúttal, szabadon járhat be mindenki, csak a püspöki kert s a mellvédvonal van elzárva.
A kapun bejutva, jobbkézről egy lépcsőzet a templomhoz vezet. A lépcsőzet balusztrádjának kiszögellésein szintén szentek szobrai állanak, de primitív faragásúak. Annál tiszteletreméltóbb és érdekesebb maga a templom; építészeti unikum Magyarországon. Szerkezete világosan mutatja különböző korokban történt átépítését. Két hajóból áll, melyek egymás fölé vannak építve. Az első hajó, melybe a bejárat vezet (csakis oldalt, délről van kapuja), altemplomos építmény. Padozata a nevezetesebb nyitrai püspökök holttestét takarja; a porladó hamvakat jelölő sírkövek a templom falába illesztvék. Ez az alsó hajó egészen egyszerű. Lépcsők vezetnek föl innen a másik hajóba, mely barokk-stilusával ujabbkori építésre vagy legalább is átépítésre mutat. Ez a rendes isteni szolgálatra rendelt templom, melynek emeletes szentélyében a főoltár, püspöki trón és a kanonoki stallumok állanak. Ezek is barokk-faragványok.
A karzaton kívül, lenn a hajóban, oldalt is áll egy kisebb orgona, melyet rendes isteni tiszteleteken használnak. A boltozat falfestése szintén mult századbeli kéz munkájának jellegét viseli magán.
Az alsó hajóban a kibetűzhető sírkövek legrégibbje a XVI. századból való; de van régibb, elmosódott, olvashatatlanságig lekopott majusculás szegélyfeliratú sírkő is, valószínűleg a XV. századból. Három szép sírkő ötlik leginkább szemünkbe: Bornemissza Pál volt erdélyi püspöké, II. Ferdinánd és Miksa titkáráé s kanczellárjáé 1579-ből, Fehérkövy István, későbbi esztergomi érseké 1588-ból és Mossóczy Zakariásé 1687-ből.
A székesegyházhoz építve, ettől keletre áll a nagyszabású, ujabb időben átalakított püspöki palota, melynek síkteréről nagyszerű kilátás nyílik a városra, a melynek madártávlati képe legtisztábban innen látható, s a Nyitra völgyére.
A vár több magyar királyt és vezért látott szorongatásukban falai között. 1074-ben a Salamon királytól bátyjai ellen behítt Henrik császár hadai ostromolták. Másfél századdal később sziklaormán a tatárhordák rohama szenvedett kudarczot. IV. Béla király, elismerésül, de hálából is, mert a vár kíséretet adott neki menekülő útján, szabad királyi várossá tette Nyitrát 1248-ban. Ezt a kiváltságot csak rövid ideig élvezte a város. Az V. Istvánnal kitört háború alatt a cseh Ottokár foglalte el a várat 1271-ben. Ottokár azonban csakhamar kénytelen volt visszaengedni a magyar király birtokába. A XIII. század végén Nyitra megszünt királyi vár lenni s a püspök kezére szállt. Ámde Csák Máté, a ki a Vág mellékét haláláig birtokában tudta tartani Róbert Károly ellenében, a nyitrai várat is elfoglalta. Mátyás királynak is ostromot kellett indítania a vár ellen. Kázmér lengyel király ugyanis, a kit Vitéz János és társai hívtak vala be, Nyitrán akarta megvetni lábát, de miután Mátyás körülzárta a várat, a lakosok önként meghódoltak neki s Kázmér kénytelen volt éjnek idején menekülni. A török többször portyázott Nyitráig, de a várat nem keríthette hatalmába. Ellenben török segélylyel bevette Rhédei, Bocskay István vezére 1605-ben; majd ismét Bethlen Gábor, a ki úgy ostromolta meg, de azután még jobban megerősítette. Említettük föntebb, hogy Pálffy Tamás püspök ujjáépíttette. De már korábbi jelentőségét veszteni kezdé s azt a bécsi útban fekvő s a török háborúban nagy szerepre jutott Érsekujvár ragadta magához. A Rákóczy-szabadságharcz alatt meghódolt a vár Bercsényinek, de már 1708-ban Révay Gáspár, Rákóczy Ferencz vezére, visszaadta a királynak. Innentől fogva mint vár nem szerepel többé. Minthogy azonban nem volt alkalom lerombolásra, tulajdonosai, a nyitrai püspökök, fentartották váralakjában s mint ilyen Magyarország egyik legérdekesebb emléke.”