Szathmáry Géza vezérőrnagy az első világháborúban a gyulai honvédezred (2. h.gy.e.), mint az ezredes, parancsnoka volt. Neve a nagy háborúban akkor vált közismerten dicsőségessé, amikor 1915. március 19-én honvédei élén kirohant az ostromlott przemysli várból. Szállóige lett mondása: «Mindenki utánam, senki se előttem!» A hős ezredes, aki pusztán könnyű sétabottal felfegyverezve vezette rohamra katonáit, sebesülten orosz fogságba került, ahonnan csak 1917. végén került haza megrongált egészséggel. Ennek ellenére nyomban szolgálatra jelentkezett s csakhamar tábornokká léptették elő.
Meghalt 1925. szeptember 27-én.