A hagyomány szerint egy 1070-ből való oklevél említi plébániáját, feltehetőleg tehát temploma is volt. Hogy az első templomos helyek közé tartozott, azt egy 1294-es oklevél közvetve bizonyítja, mely Egyházcsalomija néven említi a települést. (Az „Egyház” előnevű települések mind templomos helyek voltak.) Ez az első templom feltehetőleg a korabeli román stílusban épült: félköríves szentély, téglalap alakú hajó. Ez az első templom a tatárjáráskor elpusztult, s a 14. században gótikus stílusban építették újjá, és Mindenszentek ünnepére szentelték föl.

Az új templom hajója szélesebb volt s nyugati irányban meghosszabbított. A bejárat a déli oldalon volt. A templomot később az evangélikusok használták, de 1868-ban beomlott a tetőzete, azóta nem használják, s teljesen romos állapotba került. A 2007-ben végzett ásatások a román kori falakat és a félköríves szentély maradványait is kimutatták, valamint az eredeti román kori hajó alá épített kripta maradványait. 2016-ban a szentély alapjait, az északi oldalon hozzáépített sekrestye alapjait, és a templomhajó falainak maradványait szépen kijavították. Így ma a hajó falainak egy része és a nyugati homlokzat teljes magasságban emelkednek ki a föld színéből, valamint a gótikus kőfaragású portálé.

A 14. századból származik az a bronzból készült lovast ábrázoló edény, ún. akvamanila, melyet a szertartás közbeni kézmosáshoz használt a pap. A besztercebányai múzeum őrzi ezt az értékes leletet.48.08089483544837, 19.20541490241459