Marczell Ákos Joachim (Kőhidgyarmaton 1859. dec. 1 – 1892. 1. 21.), plébános.

Kisudvarnokon született 1813. márc. 17-én. Bölcsészeti és hittudományi tanulmányait Nagyszombatban végezte. 1837. okt. 26-án szentelték pappá. A vicsápapáti plébániáról politikai múltja miatt lemondani kényszerült. Kihirdette a Habsburg-ház trónfosztását, Buda bevétele alkalmából pedig Te Deum-ot tartott. 1849. július 16-án kinevezték Perczel Mór vezénylete alatti táborba hadlelkésznek. A szabadságharc után megfosztották hivatalától és három évi vasban eltöltendő várfogságra ítélték. Olmützben raboskodott. 1854-es szabadon bocsátása után Esztergomba internálták, ahol buzgalommal bekapcsolódott a főkáptalan életébe, és Szcitovszki hercegprímás udvari káplánja volt. Mikor ismét engedték dolgozni, a kőhidgyarmati plébánián teljesített szolgálatot egészen 1892-ben bekövetkezett haláláig.
Részt vett az Egyetemes Magyar Encyklopedia szerkesztésében, és lefordította F. Hubert: Vezérfonal lelkészek számára c. kézikönyvét, melyet 1854-ben adtak ki Komáromban. A hívők nagy szeretetben tartották, sok éves kőhidgyarmati működése alatt odaadó munkát végzett. Szürke márvány obeliszk sírboltja a kistatai temetőben található, melyet kovácsoltvas kerítés vesz körül.