Borsos István egyházi személy, író
(Kőhidgyarmaton 1728. aug. 31 – 1741. ápr. 12.)
Korpona szülötte. Még mint az esztergomi Szent István szeminárium növendéke, 1716-ban megjelentek Szent Istvánt magasztaló írásai, beszédei (Szent István, dicsbeszédek, 152.sz.). Ezért 1717-ben irodalmi kitüntetésben részesül (babérkoszorút kap), majd 1718-ban – mint a bölcselet mesterét – a „filozófia magiszterének” hirdetik ki nyilvánosan. Három éves hittanfolyamot végzett a Pázmáneumban. A hittudományokat elvégezve 1722. aug. 19-én a komárom vármegyei Izsán lelkipásztor. Innen került 1728. aug. 31-én Kőhidgyarmatra, ahol 1741. ápr. 12-én bekövetkezett haláláig szolgált. Mintegy a tiszteletadás jeléül, a templom főoltára előtt helyezték örök nyugalomra. Később ezt a tényt több kiadványban is megemlítik. Sírhelye egyelőre feltáratlan.
A halottak anyakönyvében a következő bejegyzés olvasható:
„Főtisztelendő Borsoss István Kőhídgyarmat és Libád leányegyház plébánosa, működésének 13. évében 1741. április 12. napján elhunyt. Szent Móric templom főoltára előtt helyezték nyugalomra 52 éves korában. Emlékezzél: mivel te is valamikor meghalsz. Ezen új templom felépítése közben a tested elöl a templom közepén nyugszik a föl nem szentelt templomban amiről ezen levélrészlet üzen.”