A dunántúli nemes család képviselői a 19. században telepedtek le Szencen, amikor nemes Kisfaludy István (1808-1866. július 19.) néptanító kezdte meg itt munkáját. István a Veszprém vármegyei Pápáról származott, 1836-ban a helyi származású Lassú Terézt vette feleségül. Ismerjük Zsigmond (sz. 1837. július 18.), Móric (sz. 1841. február 21.), Vince (sz. 1843. január 30.) és Károly (sz. 1845. április 22.) fiukat. Móric apja nyomdokaiba lépett. Tanított, majd 1866-1891 között Szenc jegyzője volt. A fiútestvérek közül ketten, Zsigmond és Vince egyházi pályát választottak. Közülük Zsigmond az ismertebb. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban, Győrben és Nagyszombatban végezte. Teológiát Esztergomban hallgatott, 1861-ben szentelték pappá. Somorján, majd Dunaszerdahelyen volt káplán (1868), utána Illésházán (1872), Nagymagyaron (1892) pap, végül somorjai esperes. 1906-ban pozsonyi őrkanonok lett. Tudós papként sokat alkotott, főként regionális történelemkutatással foglalkozott. Somorja középkori történelmét vaskos, tudományos alapossággal megírt kéziratban hagyta az utókorra, ám az eddig kiadást nem ért meg. 1926-ban hunyt el. Apja sírjába, Szencen temették el. A síremlék felirata aránylag jól olvasható: Itt nyugszik Krisztusban Kisfaludy István néptanító, + 1866 életének 56. évében; Kisfaludy Zsigmond pozsonyi őrkanonok, történetíró, lelkes honfi, sz. 1837.VII.18 + 1926. VIII. 14. Imádkozzunk érettük! Személyi adatokban bőséges, Kisfaludy István esetében azonban úgy tűnik hiányos a felirat. István kántortanítóként tevékeny alakja lehetett kora szenci közösségének. Komlóssy Ferenc az Esztergom főegyházmegyei egyházi iskolákkal foglakozó munkájában így írt róla: „Kisfaludy István kitűnő énekes és példás életű ritka szorgalmu tanító … ezen állomáson (Szencen) … 30 évig működött (1836-66).” Minden bizonnyal tehát a korabeli mezőváros értelmiségének vezető rétegéhez tartozott, és mint ilyen az 1848/1849-es szabadságharc és polgári forradalom idején meghatározó alakja lehetett közösségének, és az is volt.