Nagy János alkotása, Molnár Albert (Szenc, 1574. aug. 30.- Kolozsvár, 1634. január első fele) életnagyságú szobra a város főterén kapott helyet. A XXV. Szenczi Molnár Albert Napok rendezvénysorozat keretében 1994. október 28-án, délután volt a szobor alapkőletétele. Egy év múlva, 1995. október 14-én avatták fel a szobrot a XXVI. Szenczi Molnár Albert Napok során a főtéren. Sok hazai és külföldi támogató segítségével valósulhatott meg a szobor elkészítése. Azóta a Szenczi Molnár Albert napok folyamán ünnepélyesen megkoszorúzzák a szobrot.
Az Új Szó 1995. október 16. száma így tudósít a szobor felavatásáról: “Szombaton délután Szencen leleplezték a város nagy szülöttének, Szenczi Molnár Albertnek a szobrát. Nagy János szobrászművész márványba faragott, ülő alakos alkotása a helybeliek és a világ magyarjainak áldozatkészségével került a város főterére. A szobrot a Magyarok Világszövetsége képviseletében Kolczonay Katalin, a város nevében Jozef Elšík polgármester avatta fel. Az ünnepségen a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségét Benyó Pál tanácsos képviselte.
A magyar humanista tudós, költő, műfordító és bibliamagyarázó életútját a szoboravató után a városi művelődési házban tartott ünnepi esten szónokok méltatták. Mikó Jenő, a Szlovákiai Református Egyház püspöke a magyar nyelv fejlesztésében és a magyar keresztyén gondolkodásban betöltött nemzettörténeti és egyháztörténeti jelentőségét emelte ki. Pomogáts Béta irodalomtörténész Szenczi Molnár alkotó szellemisége mának üzenő elemeiről szólt. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke a szoborállítók elszántságát és cselekedetük nemességét méltatta. Czine Mihály egyetemi tanár a szellem templomépítőjének és a mai magyarok sorsának azonosságaiból meríthető megtartóerőről beszélt. Bauer Győző, a Csemadok elnöke a szlovákiai magyarságot érő sérelmek és a többségi nemzet részéről tapasztalható toleranciahiány kapcsán a társadalom felemás, képmutató állapotát vázolta. Ezt követően szlovákul köszönte meg az önkormányzat támogatását.
Ezután a teremben ülők nagy többsége megütközve hallgatta a polgármester méltatásként felfoghatatlan gondolatait. Kertelés nélkül a jelenlévők tudtára adta, hogy elégedetlen az ünnepségsorozaton általa tapasztalt kétnyelvűség mértékével. Azt kifogásolta, hogy a méltató beszédeket nem tolmácsolták szlovákra. Elmondta azt is, hogy hatásköréből eredően mindent megtesz a városban tartandó nyilvános városi rendezvények kétnyelvűségének szigorú betartásáért.
Dinnyés József daltulajdonos Szenczi Molnár Albert százötven zsoltárából énekelt néhányat, s előadásában többször is megcsillant a zsoltáros istenhit végtelen derűje, reménytelisége. Ezt teljesítette ki a magyarság huszadik századvégi lelkiállapotait összegző előadói esten Bárdos Ágnes. A nemzeti öntudatot a rádöbbentés eszközeivel erősítő versösszeállítás végén Kölcsey Ferenc Himnuszának első versét az imádság magasába emelve szólt a lelkiismerethez. “