Dr. Vargha Dezső görzsönyi és teveli (Kőhidgyarmaton 1892. márc. 23 – 1915.)

Egyházi személy, gimnáziumi tanár, író, szentszéki jegyző, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
Középiskolai tanulmányait Győrött, Nagyszombatban és Esztergomban, a teológiát a bécsi Pázmáneumban végezte, ahol teológiai doktorátusi címet szerzett. 1885. szeptember 30-án szentelték pappá, s mint a hittudományok doktora, káplánként szolgált Patakon majd Érsekújvárott. 1889-ben a budai királyi palotában működik gimnáziumi tanárként, 1890-ben szentszéki jegyzőnek nevezik ki Esztergomba, és mint a főegyházmegyei káptalani ülések jegyzője tevékenykedik. 1892. március 23-án kerül Kőhidgyarmatra esperes-plébánosnak. A nép szigorú és igazságos jellemet tisztelhetett benne.
Dr. Vargha Dezső a mindennapi papi teendői mellett jelentős irodalmi tevékenységet folytatott, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta őt.
Önálló munkái közül a legfontosabbak: Kulturállapotok Németországban a reformáczió után, Itáliában (uti vázlatok), III. Ince és kora, Agrárszoczializmus és az egyház, Egyháztörténelem (iskolai használatra készült tankönyv, mellyel a szerző díjat nyert a Szent-István-Társulat pályázatán), A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban, Az agrárkérdés Magyarországon, Az őskori keresztények politikai magatartása, A munkás ember Krisztus előtt és Krisztus után, Az őskereszténység a latin és pogány írók szemében.
Ezen kívül számos jelentős cikke jelent meg az Egyházi Közlönyben, a Szent István-Társulat Almanachjában, a Magyar Sionban, a Katholikus Paedagogiában, a Religióban, a Magyar Szemlében, valamint a Katholikus Szemlében.
Dr. Vargha Dezső az Úr 1915. esztendejében fejezte be gazdag földi pályafutását. A kistatai temető őrzi porait egy égnek feszülő fekete gránit obeliszk alatt.