A Vasárnapi Ujság, 1886. XXXIII. évfolyamának 27. számában Kegyeletes gondoskodás címmel jelent meg a kút története:
Esztergom-megyében, Párkány mezővároska r. kath. temetőjében, a község egy buzgó és lelkes tagja, Klement István gyógyszerész, attól a kegyeletes szándéktól vezérelve, hogy a holtak sírjait fedő pázsitot s bokrokat és virágokat száraz időben is lehessen üdítő harmatban részesíteni, saját költségén kutat ásatott s lapunk szerkesztőjét kérte föl, hogy e kegyeletes kut fölé valamely jónevű költőtől nehány sornyi feliratot eszközöljön ki. A kut a temető egy alkalmas központján elkészült s bő vizével teljesen biztosítja a létrehozója által táplált nemes szándékot. Oldalai belül téglával vannak kirakva, tetején pedig csinos vörösmárvány lapon arany betűkkel vésve áll a kis alkalmi költemény, melyet lapunk egy ismert munkatársa, a hozzá intézett felkérésre, teljes készséggel irt s bocsátott a kút tulajdonosának rendelkezésére.
A hat sornyi vers, mely a kut nemes gondolatát s kegyeletes rendeltetését fejezi ki, ím itt következik:
Ha elapad a könny a gyászolók szemén,
Vagy kedvesükhöz ők is sírba szállnak,
S harmatja nyári hőn nincs a fűszálnak:
Szomjú virágokat megöntözgetem én,
Hogy zöld legj’en a sírokon a hant
S enyhébb az álom ott alant!
(1886 április hó)