Koós Győző magyar királyi honvédhadnagy, a nagy ezüst vitézségi érem, hadiékítményes harmadosztályú katonai érdemkereszt és a német vaskereszt tulajdonosa. Koós Győző a sárospataki általános tanítóképző intézetnek volt jeles növendéke s az 1915-ik évben, mint zászlós, jeles tanítói oklevelet szerzett. Koós Győző apja tanító, bátyja lelkész volt.
1916. június 8-án, az északi harctéren Ostroviec mellett a volhyniai harcokban egy éjjeli roham alkalmával, amikor századát rohamra vezette, szuronydöféstől hősi halált halt. Bajtársai ideiglenesen Cholmban temették el június 10-én. Testét hazaszállították s Balogon helyezték örök nyugalomra 1917. május 13-án, Csabay Pál helyi református lelkész temetési beszédének elhangzása után.