Koós István tanító sokoldalú tudással rendelkezett, de erre sose volt büszke. A gyerekeket megtanította az alapokra, az egymás iránti tiszteletre, a hitre, a hazafiasságra, és még a kultúrára is nagy gondot fordított. Kántortanító létére megalapította a négyszólamú kórust, mely majd minden temetésen részt vett, de világi énekeket is tanított. Férfikórusról van szó, de idővel feleségeiket és kedveseiket is beavatták a közös munkába, mert a kórus már kultúra szervezetté alakult, ami azt jelentette, hogy kultúra-rendezvényeket is tartottak, színdarabokat adtak elő, sokszor még vendégszereplést is vállaltak. Koós tanító úr még jelvényt is csináltatott részükre. A jelvényt nagyon büszkén viselték a kórustagok.