Király József (Komárom, 1737. április 4. – Balatonfüred, 1825. június 17.) római katolikus püspök volt Pécs városában, a korabeli tudomány és irodalom pártfogója.
Édesanyja Jókay Kata, az ő testvére, Jókay Sámuel pedig dédapja Jókai Mórnak. A teológiát Nagyszombatban végezte. 1764-ben Dunamocson, utána 1794-ben Udvardon volt plébános. 1805-ben esztergomi kanonokká és a nagyszombati papnevelő rektorává nevezték ki. Az 1807. évi országgyűlésen képviselő volt, és ugyanezen évben 71 évesen választották meg pécsi püspöknek, mely címet csaknem két évtizedig viselhette. Számos alapítványt tett, például a mohácsi csata évfordulóján létrehozott egy 3000 koronás alapítványt, amely arra lett volna hivatott, hogy biztosítsa az ütközet méltó megünneplésének feltételeit. A katolikus ifjúság nevelésére iskolai ösztöndíjat alapított, és az egyházmegye elaggott papjai intézete számára 10 000 forintot adományozott. A pozsonyi zsinaton a Káldy-fordította szentírás megjobbítására alakult bizottság elnöke volt. Az 1820-as rendelet alapján megtiltotta a további temetkezéseket a székesegyház talajába, ekkor alakították ki a püspöki és a káptalani kriptát is. A püspök egyébként annyira nem érezte otthonának Pécs városát, hogy a Püspöki Palotára kiíratta: „szállás ez, nem ház”. Nem is a Mecsek alján halt meg, hanem egy balatonfüredi gyógykezelés közben, 1825-ben.