Nehéz Ferenc mellszobrát 2008. november 22-én avatták fel a katolikus templom kertjében.
Nehéz Ferenc (Dunamocs, 1912. október 16. – Los Angeles, 1979. január 29.) író, újságíró. Újságírói pályáját mint a Komáromi Lapok munkatársa, majd szerkesztője kezdte. Az 1940-es évek elején a Jókai Közművelődési és Múzeumi Egyesület főtitkáraként, majd a Szlovákiai Magyar Kultúregyesület központi titkáraként tevékenykedett. Egy időben ő kezelte a komáromi múzeumi gyűjteményeket is.
A háború után Nyugatra menekült, 1951-ben az Egyesült Államokban telepedett le. 1966-tól az Árpád Akadémia tagja volt.
A két világháború között a cikkeit a Prágai Magyar Hírlap, a Magyar Család és a Magyar Minerva közölte. Későbbi írásai emigráns lapokban, az Új Világ, Magyar Hírlap (Buenos Aires), Nemzetőr, Katolikus Magyarok Vasárnapja, Krónika, Magyar Élet és az Itt-Ott hasábjain jelentek meg. Regényei, elbeszéléskötetei jelentek meg.
Főbb művei:
– Kis lak áll a nagy Duna mentében. Novellák; Unió Ny., Komárom, 1942
– Sorsok a viharban; Központi Sajtóvállalat, Bp., 1943 (Új Élet regénytár 314.)
– A mérkőzés elmarad; Központi Sajtóvállalat, Bp., 1943 (Új Élet regénytár 329.)
– Csak a nóta a miénk. Regény; Magyar Népművelők Társasága, Bp., 1944 (Érdekes regények Röptében a világ körül)
– Ne sírjál, Rozika! Regény (Youngstown, 1962)
– Szeressétek egymást (Los Angeles, 1966)
– Hazátlan rozmaring. Elbeszélések (Los Angeles, 1968; 1971)
– Csabagyöngye. Elbeszélések (Cleveland, 1970)
– Aranydió (Los Angeles, 1975)
– Ezüstkönny. Életrajzi regény (Los Angeles, 1977)
– Két harangszó ölelkezett… Elbeszélések; szerk. Szutor Ágnes; Kráter, Pomáz, 2008
– Ezüstkönny; Kráter, Pomáz, 2010