Bethlenfalvy Ernő (* Késmárk, 1880. február 12. – † Hunfalva, 1955. június 18. )
Közgazdász, természetbúvár, szakíró Noha Késmárkon született, élete jelentős részét Hunfalván töltötte, ahol birtokai voltak (1945-ben magyar származása miatt ezeket „államosították”). A Tátra állatvilágának kutatója volt, és mint természetvédő sokat fáradozott a Tátrai Nemzeti Park létrehozása érdekében is. Cikkeit magyar, német és szlovák nyelvű szaklapokban (pl. Vadászlap, Karpathen-Post, Die Karpathen, Lovec, Szepesi Híradó, Aquila, Sylvia) publikálta. Közreműködött az 1935-ben megjelent Naša zverina (Vadállataink) szlovák enciklopédia szerkesztésében (ennek 20 szócikkét is ő jegyzi). Régészeti kutatásokkal is foglalkozott, gyűjteményét és a könyvtárában található, a témával kapcsolatos köteteket 1925-ben a poprádi Kárpáti Múzeumnak ajándékozta. Közgazdászként elsősorban a mezőgazdaság kérdéseivel foglalkozott. Értékes a Szepes vármegye mezőgazdasági helyzete címmel 1912-ben publikált tanulmánya. A Magas-Tátra állatvilágáról írt német nyelvű munkáját (Die Tierwelt der Hohen Tatra, 1937) a témában közreadott kötetek egyik legjobbikának tartják. Késmárkon temették el. Fia, Bethlenfalvy József (Hunfalva, 1906 – Pozsony ?) építész és hegymászó volt. Késmárkon végezte középiskolai tanulmányait. Zürichben szerezte építészi oklevelét és egyúttal a fotográfusi szakot is elvégezte. Már középiskolásként szívesen járta a hegyeket és próbálkozott a hegymászással. Svájci diákéveiben már rendszeresen megmászta az Alpok csúcsait. Szülőföldjére visszatérve elsősorban Grósz Alfréddal (Lőcse) közösen számos tátrai hegycsúcsot megmásztak. Egyúttal rendszeresen fényképezte, később filmezte is a Tátrát, annak növény- és állatvilágát. Festményeken is megörökítette a látottakat. Cikkei a Turistaság és Alpinizmus és a Die Karpathen folyóiratokban jelentek meg. 1945 után Pozsonyban telepedett le.
Bethlenfalvy Ernő földi maradványait a késmárki régi evangélikus temetőben található családi sírbolt rejti.