A Fel- és Al-Baka között elhelyezett Szentháromság-szobor (a forrásokban mint „szent Háromság képe” említve) fenntartására a fel- és al-bakai közbirtokosok 1871. április 16-án kelt alapító levélben kötelezték magukat. Ígéretet tettek arra, hogy összeroskadása esetén újra felépítik, ill. jogutódaikkal együtt díszesen és illően megőrzik állagát:

„Mi Nemes Fel és al bakai közbirtokosok a két Baka közti gyepen jelenleg is fenálló szent Háromság képét továbbra is örök időkre fentartani és illetőleg az idők folyamában összeroskadása esetében ujra felépíteni szándékozván, az egyházi felsőbbség rendelésével egyezőleg előre is lekötelezzük magunkat és jogutódainkat, annak örök időkre leendő díszes és illő fentartására, melyre nézve jelenlegi és jövendő elöljáró urakat felhatalmazzuk, hogy a közbirtokosság pénztára költségére, valahányszor megujjítása szükséges leend, azt mindenkor teljesíteni kötelességöknek tartsák. Minek nagyobb hitelére kiadjuk jelen alapító levelünket nevünk aláírásával megerősítetve. Kelt Bakán 1871. april hó 16-án.”

Az aláírók: Albert József esküdt, Ocsvay Károly esküdt, Nogell Ignátz közbirtokos, Jankó Ágoston esküdt, Aranyosi Sándor esküdt, Fitos István közbirtokos és Fitos Dániell hadnagy.

A bakai közbirtokosok által tett alapítvány pénzügyi helyzete egészen 1943-ig nyomon követhető. Schill József egykori bakai plébános által készített, a plébánia alapítványi pénztárára vonatkozó számadásban leírtak szerint törzstőkében 12 pengővel, szorgalmi tőkében 48 pengővel, összesen tehát 60 pengővel rendelkezett a második világháború befejezése előtt két évvel a Szentháromság-szobor-alap.

1945 után Horváth Károly bakai plébánosnak és a hívek munkájának és összefogásának köszönhető, hogy a szobor a mai formájában megtekinthető.