A Sarlós Nagyboldogasszony templom építése 1852-ben kezdődött Palugyay Imre püspök kezdeményezésére. Császtka Ferenc építészmester 1855-ben bekövetkezett halála után a munkálatokat Szmatos J. bécsi építész folytatta. A templom építését a nyitrai építész, Herwerth Antal fejezte be 1861-ben. Az adományozók nevét a templom belső terében elhelyezett emléktábla örökítette meg. A kereszt ünnepélyes keretek közt 1856. november 5-én került fel torony csúcsára. Az alapító, Palugyay Imre püspök az építés befejezését már nem érhette meg, így a templom és a kolostor felszentelését utódja, Roskoványi Ágoston püspök celebrálta 1861. szeptember 8-án.
A Sarlós Nagyboldogasszony templom város leglátogatottabb temploma. A neoromán háromhajós templom három empóriummal rendelkezik. A fából faragott főoltárt Szt. Imrét, Páli Szt. Vincét, Szűz Máriát és Szt. Erzsébetet ábrázoló festmények díszítik. A képek Schiller bécsi festő munkáját dícsérik. A képek alatt a tizenkét apostol szobrai sorakoznak. Rendkívül értékes a faragásokkal díszített aranyozott szószék. A templom alatti kriptában alusszák örök álmukat a Páli Szent Vince Irgalmas Szeretetleányai rend szerzetes nővérei (Vincés nővérek).
A templomot a 20. század folyamán háromszor is felújították: 1911-ben, a negyvenes és a hetvenes években. A 2. Világháború alatt komoly károkat szenvedett, a torony és a mennyezet egy része beomlott.