A mintegy 20 méter magas emlékművet 1896. augusztus 30-án avatták fel a Nyitra városa melletti Zobor-hegyen. Az avatáson részt vett Perczel Dezső belügyminiszter, a misét tartó Bende Imre nyitrai püspök, Thúróczy Vilmos főispán és Craus István alispán. Az emlékművet Berczik Gyula tervezte. A csúcsos obeliszk négy oldalán egy-egy kőből faragott, leeresztett szárnyú, a négy világtáj felé néző turulmadár “őrködött”, melyek Kallós Ede munkáját dicsérték. A kör alakú alépítményt az állami nagycímer díszítette valamint a „896-1896” felirat volt rajta olvasható.
A Zobor-hegyre azért esett a választás, mert Anonymus gesztája alapján Huba, Szovárd és Kadocsa vezérek itt vívták a honfoglalás utolsó diadalmas csatáinak egyikét. A harc végén a legyőzött, de behódolni nem akaró morva vezért, Zobort az 587 méter magas hegyen felakasztották.
Az emlékművet 1921. február 9-én cseh légionáriusok döntötték le, ma már csak talpazata látható.

A vármegyei közgyűlés már 1894-ben 1/5083. szám alatt kelt határozatával kimondotta, hogy a honfoglalás ezredik évfordulójának megünneplésére 100 000 forintot szavaz meg. 1896. január 1-én elkezdődött az ünneplés megyeszerte. A városok, községek, egyházak, egyházi és világi intézmények fellobogóztattak, az iskolák
ünnepélyeket rendeztek.
Maga a vármegye május 18-án, Thuróczy Vilmos főispán elnöklete alatt díszközgyűlést tartott, melyen ünnepi díszben jelent meg mindenki, s dr. Janits Imre, a nyitrai választókerület országos képviselője, a honalapítás ezredik évfordulójának szentelt ünnepélyes emlékbeszédet mondott, Craus István alispán pedig a királyhoz intézett hódoló feliratot terjesztett elő. Majd június 9-én, a Budapesten Ő Felsége, a király előtt elvonult díszbandériumban Nyitramegye 11 úrlovassal vett részt. A bandérium tagjai a következők voltak: gróf Károlyi Lajos – két csatlóssal, Turcsányi Ödön zászlótartó – két csatlóssal, és két gyaloghuszárral, Rakovszky Ferencz – egy csatlóssal, lovag Chwalibogovszky Sándor – két csatlóssal, Majthényi Géza, ifj. Dióssy Imre, Tarnóczy Gusztáv, Tarnóczy Vladimír, Rexa Arthur és gróf Zedwitz Utz egy 1660-ik évből való nemesi zászlóval.
Augusztus 30-án avatták fel azon ezredéves emlékoszlopot, melyet a Zobor-hegy ormán az állam emelt a honalapítás emlékére (Magyarország ezredéves ünnepe alkalmából felállított hét emlékmű egyike, egy szélesebb alépítményből kiemelkedő 20 m magas gránit-obeliszk). E fényes ünnepre az ország minden részéből Nyitrára sereglettek a hazafiak. A kormány képviseletében érkező Perczel Dezső belügyminiszter elébe Nyitráról Érsekújvárig különvonaton ment augusztus 29-én egy nagy küldöttség, melynek élén Thuróczy Vilmos főispán beszéddel üdvözölte a minisztert Érsekújvárott. Aznap este a vármegye közönsége a vármegyei székház összes termeiben fényes estélyt adott. Másnap – augusztus 30-án reggel – egész népáradat indult fel hosszú kocsisorban a zoborhegyi emlékoszlophoz. A közönség legnagyobb része díszmagyarban volt. A várdomb alatt mozsarak dörögtek, mialatt az emlékoszlop mellett Bende Imre, nyitrai püspök, nagy papi segédlettel ünnepélyes szentmisét, később teljes püspöki ornatusban főpásztori beszédet mondott. Utána Perczel Dezső belügyminiszter tartott szónoklatot, mely után Schober Ernő, a galgóczi kerület országos képviselője felolvasta az emlékoszlop felavatásáról készült okiratot, melyet a megyei levéltárban helyeztek el. Ezen történelmi okirat szó szerint való szövege a következő:
A magyar állam, Ferencz József Ő császári és apostoli királyi Felségének dicsőséges uralkodása és losonczi báró Bánffy Dezső miniszterelnöksége alatt 1896-ban Ezeréves fennállásának emlékét ünnepelvén, – a törvényhozás az isteni gondviselés kegyelmét és a magyar nemzet államfenntartó erejét tanusító történelmi tény örök emlékezetére – Thaly Kálmán országgyűlési képviselő kezdeményezésére elrendelte, hogy az ország hét pontján: a munkácsi várhegyen, a brassói Cenk ormán, a nyitrai Zobor-hegyen, a dévényi vártetőn, Puszteszeren, Zimonyban és Pannonhalmán, az utódok hazafiui kegyeletének egy-egy maradandó jele állíttassék fel.
Ez az emlékmű, melyet bonyhádi Perczel Dezső magyar királyi belügyminiszter, az országgyűlés tagjainak, Thuróczy Vilmos Nyitravármegye főispánjának, s nagyszámú ünneplő közönségnek jelenlétében 1896. évi augusztus hó 30-ik napján avatott fel s a mely mű Berczik Gyula műszaki tanácsos terve szerint készült, hivatva van: egyrészt Nyitra vára s vele az éjszaknyogoti országrészeknek Árpád vitéz hadai által történt elfoglalása emlékét megörökíteni, másrészt pedig erről a hegytetőről szerteszét, fel a haza bérczkoszorús határáig, le a Dunáig, keletnek és nyogotnak fenne hirdetni, hogy ennek a vidéknek a népe, – mely magát ezt az emlékkövet kegyelettel vette gondos őrízetébe, – nyelvben és szokásokban bár idegen, de érzületben mindenkor hűséges tagja a nemzetnek, rendíthetetlenül megbízható támasza a hazának.
Hirdesd is ezeken te emlékkő, időtlen időkig, honfinak és idegennek egyaránt és ezzel a magasztos hivatással állj, míg a haza áll!
Végül Craus istván alispán hazafias szónoklattal a megye gondozásába vette át az emlékoszlopot. A kivonult honvédszázad sortüzet adott, majd Craus alispán átnyújtotta Perczel miniszternek az ezen alkalomra veretett érméknek egy arany példányát, a megjelent előkelőségek között ezüst, a nép között pedig réz-érméket osztott szét. Délben a Zobor-hegy alatt fekvő honvéd sátortáborban 400 terítékű díszebéd volt, melyen elsőnek Ő Felségét, a királyt, Perczel Dezső belügyminiszter, a hazát pedig Francsics Norbert lelkes pohárköszöntőben ünnepelte. S aztán sok áldomást mondtak a hazára és annak vezérlő nagy alakjaira, mi alatt a Zobor-hegyen a népnek ökörsütéssel víg népünnepet rendeztek, muzsikával, tánccal.
Befejezést az ezredéves emlékünnep december 30-án nyert, amikor I. Ferencz József apostoli királynak Ferraris Arthur festőművész által festett arcképét leplezték le a megye közgyűlési nagytermében. Ezen díszközgyűlésen szintén Thuróczy Vilmos cs. és kir. kamarás, főispán elnökölt, s az ünnepi beszédet Craus István alispán tartotta. Ekkor választott a közgyűlés egy nagy küldöttséget, melyet azzal bízott meg, hogy Ő Felsége a király előtt Nyitravármegye képviseletében jelenjen meg, s a megye közönsége nevében mondjon köszönetet a királynak, amiért módot és alkalmat nyújtott arra, hogy arcképét Ferraris festőművész a megye számára megfesthette, s egyszersmind adja át a zoborhegyi emlékoszlop felavatása alkalmából vert érmeknek külön a Felség számára veretett 34 arany súlyú aranypéldányát. (…) E küldöttség 1897. május 20-án végezte el a nyert megbízatást Budapesten, a királyi várban, hol a király Ő Felsége a megjelent nyitraiakat, s a Thuróczy főispán által hódolatteljes beszéddel átnyújtott arany emlékérmet rendkívül kegyesen elfogadta. Ez ünnepélyes, legfelsőbb fogadtatáson Thuróczy Vilmos cs. és kir. kamarás, főispán, a következő beszédet mondta:
Felséges Császár és Apostoli király! Legkegyelmesebb Urunk! Nyitravármegye közönsége nevében megjelentünk Felségednek legmagasabb színe előtt, hogy alattvalói hódolattal kapcsolatos legalázatosabb köszönetünket nyilvánítsuk ama legmagasabb kegyéért, amelyet Felséged vármegyénk iránt legkegyelmesebben tanusítani méltóztatott azzal, hogy a megyénk székhelyén mult évi december 30-án ünnepélyesen leleplezett arcképének sikerültét, ennek festésekor felséged közvetlen legkegyelmesebb hozzájárulásával biztosítani kegyeskedett. Midőn Felségednek eme kegyéért legmélyebb köszönetet legalázatosabb hódolattal nyilvánítanánk, megbízatásunkhoz képest felhasználjuk e szerencsés alkalmat arra is, hogy hazánk államiságának ezredik éve emlékeül a Nyitra-Zoborhegy ormán létesített országos emlékműről készített emlékérmet ismételten kifejezett alattvalói hódolatunk kapcsán íme itt átnyújtsuk. Kegyeskedjék azt Felségednek legkegyelmesebben elfogadni.
Hálát adunk az isteni gondviselésnek, hogy a történelemben megírt, s átélt annyi balszerencse közt magyar államunkat az ezer év folyamán fentartotta és hatványozott hálaérzelmekkel fordulunk Istenünkhöz, hogy a nemzetek életében csak ritkán előforduló ezen ezredik évet felségednek igazságos jogara alatt élhettük meg, akinek szívjóságával párosult bölcsessége népei boldogításán fáradozik és akit hálás nemzete törhetetlen hűséggel és ragyogó szeretettel övez. Ez alkalommal is legbensőbb igaz érzelmeinkből folyólag kérve kérjük a mindenség Urát, hogy édes hazánknak további felvirágzására és nemzetünknek boldogítására Felségedet minden vésztől mentve, ép erő- és egészségben, hosszú időkön át sokáig, boldogan éltesse!
A beszédet követő éljenzés lecsillapulta után Ő Felsége a következőleg válaszolt:
Nyitravármegye közönségének személyem iránti hű ragaszkodása előttem igen kedves, bizonyítékát látom abban, hogy arcképemet a vármegye ülésterme részére elkészíttette, s örömömre szolgál, hogy az arckép sikerültéhez én is némileg hozzájárulhattam.
A honalapítás ezredik évfordulója alkalmából a Nyitra-Zoborhegy ormán emelt országos emlékműről készített érmet köszönettel fogadom önök kezéből, s meg vagyok győződve, hogy a vármegye lakossága amaz országos emlékművet hazafias kegyelettel fogja megőrizni.
Vigyék meg a vármegye közönségének szivélyes üdvözletemet és változatlan kegyelmem biztosítását.
Ő Felsége válaszát a jelenvoltak lelkesült éljenzéssel fogadták, mire Ő Felsége a küldöttséget kegyteljesen bocsátotta el.
Az ezer éves mult minden viszontagságának, küzdelmének, dicsőségének, diadalának és bánatának minden emléke kegyeletesen felújult és megerősítette e vármegyében is a nemzeti öntudatot, az ősi magyar erények ápolásának szeretetét és bízó szívvel vezette be Nyitravármegyét a nemzeti történelmi élet második ezredébe, az ősök három szent jelszavával: Istenért, Királyért, Hazáért!