1675-ben a Ferences-rend tagjai telepedtek meg Léván, akik Jaklin báró segítségével a rendház mellé 1720-ban egy templomot is építettek. 1786-ban azonban II. József császár szerzetes-ellenes rendeletei miatt a lévai ferences atyáknak el kell hagyni Lévát és ingatlanjaikat bérbe adták, 1806-ban pedig már árverésre bocsájtották azokat. Amikor az árverés híre Szentiványi János királyi tanácsos, barsi alispán feleségének, Bossányi Krisztinának fülébe jutott, rábeszélte férjét, hogy tegyen meg mindent a volt ferences rendház gimnáziummá való átalakítása érdekében. Kitartó és hosszas intézkedések és gyűjtések után 1815. november 5-én, Szent Imre ünnepnapján nyílt meg a Lévai Piarista Gimnázium, melynek első tanárai: Dr. Ugróczy Ferenc igazgató, Pek Ágoston, a rendház főnökhelyettese, Antalnai Bartholomeus káplán és a 4 osztályfőnök: Zelneki Gáspár, Bartek Mihály, Mojzer Jeromos és Hoffmann Ignácz voltak.
Az iskola 4 osztályos gimnáziumként működött és az első tanévben 135 tanulója volt. Az iskola elsősorban a lévai uradalom földesura Esterházy Miklós herceg és a puhói Marczibányi-alapítvány anyagi támogatásával működött, sőt 243 lelkes lévai polgár minden évben 615 forintot (ami abban az időben nagyon nagy összeg volt) adományozott a gimnázium épületének karbantartására. A piarista vagy kegyes tanítórend az egyik legismertebb tanítórend, mely vallásosan nevelte a gyerekeket. A piarista gimnázium a mai lévai plébánia épületében volt, s a mai Szent József templomban minden tanítási nap előtt a diákok piarista tanáraikkal szentmisén vettek részt. 1816 szeptemberében a lévai gimnázium már 6 osztályossá bővült és fokozatosan fejlődött, 1824 őszén már 312 gimnazista látogatta. Az 1848-as szabadságharc alatt többször is kórház volt berendezve a templomban és a rendházban, valamint itt ápolták a nagysallói csata sebesültjeit is. 1850-ben a császári hatóságok bezárták a gimnáziumot. Hosszas intézkedések után 1851 őszén ismét megnyílt a Lévai Piarista Gimnázium, de csak négy osztállyal és 57 tanulóval. 1881-ben kezdődött a lévai gimnázium főgimnáziummá való szervezése, 1882-ben már újra 6 osztályos lett az iskola, majd 1886-ben végre 8 osztályos főgimnáziummá alakult, ahol már érettségit is szerezhettek a diákok. Ekkor már olyan sok diákja volt az iskolának (248), hogy 1886-ban elkészült a gimnázium új épülete, melyben ma a Kereskedelmi Akadémia működik. Az iskola olyan híres volt, hogy távoli vármegyékből is voltak diákjai. A gimnáziumnak nemcsak nagyszerű tanárai voltak, de kiválóan fel is volt szerelve: a piaristák könyvtára 7822 kötet, tanári könyvtár 2027 kötet, ifjúsági könyvtár 1517 kötet, állattani gyűjtemény 3317 darab, növénytani gyűjtemény 1888 darab, ásványtani gyűjtemény 1867 darab, természettani szertár 373 darab, stb. A Lévai Piarista Gimnázium 1919-ig működött.
1919. december 1-jén a csehszlovák hatóság reálgimnáziumot nyitott a volt piarista iskolában, részben magyar nyelvű oktatással. A lévai rendházat a piaristák 1922. június 17-én szerződéssel átadták a római katolikus egyházközségnek.
1938 novemberében az I. bécsi döntés az anyaországhoz csatolta Lévát. A város vezetősége kérte a piaristák visszatérését, a külső és belső feltételek azonban ezt nem tették lehetővé. A tatarozáshoz szükséges pénz hiánya, valamint a II. bécsi döntésben visszakerült három erdélyi piarista iskola és rendház ügye az idő rövidsége miatt is háttérbe szorította a visszatelepedés megoldását.
A Lévai Piarista Gimnázium 104 éven keresztül fejtette ki áldásos tevékenységét Léván, Bars vármegyében és oktató nevelő munkáján keresztül szellemiségét sugározta az egész hazára. Érdekességként említjük, hogy az iskola diákja volt Erdősi Imre, a branyiszkói hős, Baross Gábor vasminiszter, Boleman Ede híres gyógyszerész, Botka Tivadar az MTA tagja, országgyűlési képviselő, Samassa József egri bíbornok-érsek, egyházi író, az MTA tagja, Migazzi Vilmos, országgyűlési képviselő, Barsmegye főispánja., Báthy László kanonok, Nécsey István, magyar festőművész, madár- és lepkeillusztrátor, országgyűlési képviselő, Kittenberger Kálmán Afrika-utazó, vadász, író, Féja Géza József Attila díjas író, Szokolyi Alajos az első újkori olimpikon, Kucsera Ferenc szentendrei mártír, Forgács Gyula a református belmisszió neves személyisége, Stampay János kántortanító, akit az énekeskönyvéért a Szentatya kétszer is kitüntetett, Huljak Pál tanár, muzeológus, Kersék János költő és még sorolhatnánk.