A 1960-as évek elején jelentkező költőnemzedék tagja volt. Első verse 1961-ben, tizennyolc éves korában jelent meg, az Új Szóban. A következő években csaknem az összes szlovákiai magyar nyelvű lapban publikált: a Csallóközben, a Szabad Földművesben, a Tábortűzben, a Kis Építőben, de az Irodalmi Szemlében is.
Tízgyermekes család egyik tagjaként született 1943. január 16-án Ekecsen. A pedagógiai középiskolát Rozsnyón, a pedagógiai főiskolát Nyitrán végezte, ott szerzett tanítói oklevelet. Nagylégen tanított, majd a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság Oktatási osztályán volt tanfelügyelő.
Pedagógusi munkáján túl Lég és Csallóköz közművelődésének formálásában is tevékenykedett. Az irodalmi színpadi mozgalom egyik fáklyavivője volt.
Szitási Ferenc 1975-ben jelentkezett önálló kötettel. A Hullámverésben címmel megjelent kötetét a korabeli kritika felemás megértéssel fogadta. Viszonylag rövid írói korszaka nem tette lehetővé számára az igaz alkotói kibontakozást, az önmagára találást.
1986. október 11-én halt meg, Légen van eltemetve.

Művei:
Egyszemű éjszaka, Fiatal szlovákiai magyar írók antológiája, Madách Könyvkiadó, Pozsony, 1970
Hullámverésben, Versek, Madách Könyvkiadó, Pozsony, 1975
Egyszerű leltár, Válogatott versek, Madách Könyv- és Lapkiadó, Pozsony, 1993

A szelek koporsót sodornak

A szelek koporsót sodornak
Ropog a tél, a földre csillagok szálltak:
itt az ideje a halálnak.

Habzó tenger a táj,
csontig mar a hideg,
a szelek koporsót sodornak,
ki ment ma meg?

Nincs szabadulás.
A mozdulatokban
az vicsorog vissza rám,
aki vagyok és voltam.