Gulyás Lajos (Kisújfalu, 1918. február 14. – Győr, 1957. december 31.) református lelkész. Az 1956-os forradalomban való részvétele miatt halálra ítélték és kivégezték, mint a magyarországi református lelkészi kar 1956 kapcsán egyetlen kivégzett lelkészét.
1918. február 4-én született Gulyás Lajos és Kovács Erzsébet második gyermekeként. Édesapjának 25 hold földje volt, a magyar időben a község bírája, és erős református családként részt vállaltak az egyház és a falu életében is. A helyi elemi iskolák befejezése után az érsekújvári reálgimnáziumban tanult, ahol 1937-ben érettségizett. Az érsekújvári érettségi után a losonci teológián kezdte el tanulmányait, majd annak bezárása után Pápán folytatta tovább a teológiát, ahonnan hitben, lélekben, tudományokban, hazafias érzésben megerősödve indul el a lelkipásztori pályán.
Szolgálatát Felsőgelléren kezdi, majd Balatonszepezden folytatja, 1948-tól Levél község lelkésze. Felesége Puskás Gabriella, tanítónőként dolgozik a helyi iskolában. Három leánygyermekük születik.
Korán bekapcsolódik a politikai életbe is. Természetéből és egyéniségéből adódóan – lelkipásztori szolgálata mellett – látva kora kihívásait – tele van tenniakarással, s igazságérzete nem engedi, hogy ne szóljon, ha kell. A Kisgazdapártnak országgyűlési képviselője. A nyilas uralom idején is volt bátorsága szót emelni, ezért börtönt szenvedett, de a Rákosi korszak alatt is többször meghurcolták.
1956. október 22–23-án Gulyás Lajos éppen Kisújfalun tartózkodott, amikor a rádióból értesült a magyarországi történésekről – övéinek ezt mondja: nekem ott a helyem, – azonnal csomagol és visszautazik Levélre.
1956. október 26-án Mosonmagyaróvárott diákokból, munkásokból és értelmiségiekből álló tömeg nemzeti színű zászlókkal az oroszok távozását és független Magyarországot követelve a helyi határőrlaktanya elé vonul. Déli 12 óra van. „Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar”, – éneklik, amikor sortűz dördül el. Több mint száz halott és több mint 200 sebesült marad a földön. Gulyás Lajos délután két órakor értesül erről, kerékpárra ül, és Óvárra megy. Mire odaér, már hatalmas tömeg verődik össze, aki meg akarja rohamozni a laktanyát. Óva inti őket ettől, tartva a vérfürdő folytatásától, s bízva abban, hogy rendőrség képes lesz uralni a helyzetet. Nemsokára megérkeznek a győri katonák és nemzetőrök, akik elfoglalják a kaszárnyát. Amikor kivezetik az elfogott tiszteket, az őrizetet nem tudják teljesíteni a feldühödött tömeg miatt, így a tiszteket a tömeg meglincseli. Ebben a helyzetben, óriási kockázatot vállalva, de lelkészi hivatását gyakorolva, megpróbálja az embereket megállítani: Ne üsd! – kiáltozza – ne váljatok ti is gyilkosokká! Az egyik ávós tisztet a csodával határos módon sikerül megmenteni. Ez adta az alapját annak, hogy 1957-ben három teljesen ártatlan értelmiségit felbujtással vádolva halálra ítéljenek és kivégezzenek. 1957. december 21-én zárt tárgyaláson a fellebbviteli bíróság ugyan felmenti a gyilkosságra való felbujtás vádja alól, de a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének, s hazaárulásnak vádja alól azonban nem, ezért halálra ítélik. Kegyelmi kérvényét a köztársasági elnök is elutasítja. Az ítéletet a győri börtön udvarán 1957. szilveszterének hajnalán hajtják végre.
1989-ben Kisújfalun a falu lakossága és a református egyházközség a helyi temetőben kopjafát állított emlékére. 1990. március 29-én a Győri Megyei Bíróság az 1957-es ítéletet semmissé nyilvánította. Újratemetése 2005-ben volt, amikor szülőháza Kisújfalu Faluháza lett – az önkormányzat Gulyás Lajos emlékszobát rendezett be – „aki igaz ügyért halt meg egyházunk és nemzetünk hű fiaként”.